Potami Dam a víztározó
Az utolsó nap amit Csabi a szigeten tölt. Reggel elköszöntünk egymástól, mert az esti komp indulása előtt szeretné kerékpárral megkerülni a Potami Dam nevű víztározót. Elindult, mi pedig Irénnel összenéztünk, mindketten megjegyeztük, hogy mindenki elment. Egyszer csak Irén felkiált, -Te mi lenne, ha mi is felmotoroznánk a víztározóhoz?- Sokat nem gondolkodtam, mert mostanában, mindig Csaba autójával játunk felfedezni a szigeten. Gyors üzenetváltás, hogy neki is jó-e ez így, majd indultunk mi is.
A víztározó története 2008-ban épült, nem titkoltan azzal a céllal, hogy Rethimno és tágabb környezete részére biztosítsa az öntözéshez használt vízszükségletet. A gát és a mesterséges tó 25 km-re déli irányban található Rethimnotól. A tározó a Patsos szorosból és az Agia Fotiniből eredő Stavromona patak vizét gyűjti össze.
A motor kicsit kérette magát, de a végén beadta a derekát. Valószínüleg a több mint három hetes állást nem szereti, így azon nyomban megszavaztuk, hogy nem hagyjuk ennyit porosodni. Az út minősége erre felé jónak mondható, sőt szerintünk csodás. Kanyarogva emelkedik a Vrisina-hegy tetejéig, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé. Mindenhol hegyek, a háttérben a Psiloritis látványával, ami Kréta legmagasabb csúcsa és 2456 méter magas. Utunkat a Patsos völgye felé folytatjuk. A gát másik oldalán, megláttuk Csabi fehér autóját egy fa árnyékában. Már javában szerelte össze mountain bike-ját. Kicsit feltartottuk eme tevékenységében, de Ő nem tágított a biciklije mellől, és sikeresen útrakész állapotba hozta. Innen, mindhárman három felé indultunk. Irén gyalogosan, a gát melletti dombon található romokat vette célba. Csabi célja a tó megkerülése, lehetőség szerint mindig a legközelebb haladva a parthoz. Gábor (én) pedig betonúton megkerülve a tavat. Csabi látva, hogy a sisakom tetején van kamera rögzítési pont, odaadta az övét, hogy csináljak felvételt. Az út nagy része jó minőségű és gondoltak a turistákra, mert széles, és ha megállnak fényképet készíteni (egy-egy ponton csodás panoráma van), ne okozzon gondot a többi közlekedőnek. Amikor újra a völgy alja felé kanyarog az út, van egy leágazás a Patsos szoroshoz (aki szereti a gyalogtúrákat), illetve a szoros előtt van egy Taverna Drimos (állítólag nagyon finom ételekkel, mi még nem próbáltuk). Utam folytatva Pantanassa falu mellett elhaladva, rengeteg autó fogadott, az út szélén állva. Itt még sosem láttam/tunk ennyi autót. Mint kiderült, temetés miatt voltak ilyen sokan. Pont ott, ahol le kellett volna fordulnom, a motor benzinszint jelzője nagyon megcsappant, így kis kitérőt tettem Agia Fotinibe, ahol megitattam a vasparipát. Ezután vissza az említett faluig, jobbra lefordulva ismét más helyről, ismét csodás a kilátás a víztározóra. Az út jó kanyargós, a gátig egy falu Voleonesz, amin átmegyek, de tipikusan görög hegyi falu, mert élet nyomát se látni. Az út mentén rengeteg olajfa, melyek roskadoznak a szüretelésre váró bogyóktól. Látszik, hogy jó termés lesz idén. Ezután már a tó partjára érő úton haladok a gátig. Csabi autója mellett megállva, felnézek a gát melletti dombra, Irén integet, és mutatja, hogy menjek fel motorral. Így teszek. A kilátás pazar ebben a posztunkban a Facebookon láthattok sok képet. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02Q6q6fdyGaJqkZvauA4zDFN96qycihKFLhP9ALXMsKX3gX82Wsq3WQNZG9ScxhGVNl&id=100063479323532
A dombon található romokról kiderítettük, hogy egy 1866-69 között épült török erőd, melyet az 1866-os Nagy Krétai Forradalom után építettek, hogy a Rethimnoból a sziget belseje felé vezető utat, ellenőrzésük alatt tarthassák. (Ma védett műemlék, az oszmán építészet emlékére)
Még éppen csak elkészítettünk Irénnel jó pár fotót, megjelent egy legény a gáton, hát persze hogy Csabi. Ő is észrevett, és feltekert az erődhöz. Itt mindannyian elmeséltük, hogy mi történt velünk. Irén elmondta, hogy integetett a szafarisoknak (egyébként is integet mindenkinek IS), akiknek ez nagyon tetszett, Csabit méhek vették körbe, egy kihalt részen (kiderült, kicsit feljebb méhészek dolgoztak), nekem pedig kitérőt kellett tennem a benzin fogyása miatt. Majd Irén feldobta, hogy búcsú ebédeljünk a nem messze található Moshovoliesz tavernában. Mindhárman beleegyezőleg bólintottunk, fülig érő szájjal. Nekiindultunk, mi motorral elöl, Csabi autóval követett minket. A néptelenebb úton Voleonesz felé és az általam már kétszer meglátogatott Pantanassa faluban balra fordulva, Agia Fotini felé haladtunk, majd az előbb említett falut elérve, a postánál, élesen jobbra fordulva egy frissen betonozott úton mentünk Meronas faluig. Itt található a taverna, ahol a búcsúebédet elfogyasztjuk. Itt pár képet találtok a tavernáról, és az ételekről is. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0mxm34bhkYAsY4R13AZQc2h7pWx26T9AWjMCLabF7UjQBD7e4E1r9akFSimKvkFo8l&id=100063479323532 Miután megebédeltünk, vagy inkább uzsonnáztunk, tényleg elköszöntünk. Csabi Heraklionba indult az esti komphoz, mi pedig a víztározót érintve, ahol megálltunk egy kávéra még, rethimnoi otthonunkba.
Még egy kis történet a víztározóról: Állítólag egy megunt krokodilt engedtek bele a víztározóba. Eredeti gazdája úgy gondolta, milyen jó élete lesz ott. A hüllőt két tűzoltó vette észre a parton, értesítették az illetékeseket. Többek között ezért is tilos a fürdőzés a tározóban. Szerveztek egy mentőakciót is a kifogására, de sikertelenül jártak. A krokodil a 2015-ös, a Krétaiak szerint is hideg télen múlt ki.