Katharo fennsík, Lato és Voulisma Beach
Azzal a nem titkolt céllal jöttünk Görögországba, hogy minél jobban megismerjük. Éveken át jártunk nyaranta Rethimnoba, ami most is otthont ad. Így lehorgonyoztunk itt, hogy jobban megismerjük a szigetet. A Kréta az istenek szigete című könyvünk is erről íródott. Már három éve, hogy magunk mögött hagytuk a Budapesti pörgős életet. Rengeteget barangoltunk a szigeten, lassan túl is vagyunk a 20000 megtett km-en (csak itt Krétán). Még ennyi motorozás után is találunk újdonságot, ez pedig most, a Katharo fennsík, Lato romvárosa és a végén egy kis fürdés a Voulisma beach-en.
Nyáron Archanesben laktunk, ami Herakliontól 16 km-re található. Egy szabadnapunokon úgy döntöttünk, nekivágtunk a fent említett kis karikának. Gyors reggeli és kávé, no meg persze Pityu megdögönyözése után, már indultunk is Heraklion felé, hogy a reptér elött rákanyarodjunk a VOAK-ra.Itt írtun a VOAK-ról: https://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/elafonisi-a-rozsaszin-csoda/
Egy kis „autópályázás” után, az Agios Nikolaos elötti lámpánál jobbra fordultunk, és Kritsa várost vettük célba. Az álmos kisváros látványát keltő, ámde rengeteg hímzett terítőt, csipkét és egyéb terméket áruló helyi kézművesek, emiatt nem is jó szó az álmos kisváros jelző, mert rengeteg túrista keresi fel nap mint nap, napfelkeltétől napnyugtáig. Mi most nem állunk meg, folytatjuk utunkat, a város után meredeken kezd emelkedni és jobbra balra forgolódni az út, ami igazi motoros csemege. Az út szélén rengeteg különféle alakot formáló cserje, alig tudunk haladni, mert mindegyikbe valami alakot belelátva, csak a szánkat tátjuk. Megtudtuk, hogy ezek a kis bokrok nagyon szúrósak, azért, mert különben a kecskék lelegelnék. Sőt csak akkor kezd kinyílni a lombkoronájuk, ha a másfél méteres magasságot elérik, szintén az előbb említett kecskék miatt. Az úton alig találkozunk járművel, így rengeteg fotót készíthettünk, amit ide kattintva láthattok: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0v8RNFjwEcmRb78wXzXwwcuf3Lq97A71EFqYwGQGL46a8SzdAQobK5eLjhY8ywUFel&id=100063479323532
A navigáció 1253 méteres magasságot mutatott, amikor elkezdtünk lassan ereszkedni, és nem sokkal később megérkeztünk a Katharo fennsíkra, ahol az ugyanilyen nevű faluba értünk. Van két három taverna, és még nyáron is kellemes a hőmérséklet. Kicsit tovább motoroztunk, amikor az út mellett megláttunk egy vagy inkább több körtefát, megálltunk és megkóstoltuk. Már javában majszoltuk az érett gyümölcsöt, amikor megjelent egy pick-up, két idősebb férfival a fedélzetén. Nevetve megkérdezték, hogy ízlett-e a körte. Mindketten mosolyogva rávágtunk teli szájjal, hogy nagyon. Erre az autót vezető férfi mondta, hogy nyugodtan szedjük le annyit, amennyit akarunk, a motor hátsó dobozában sok belefért. Mivel az íze valami csodás volt, nem ellenkeztünk, a dobozt megtöltöttük. Azóta is nevetve emlegetjük, mert befőttet is csináltunk. Azt is mondták, ha itt tovább megyünk, földúton ugyan, de át tudunk menni a fennsík másik oldalára. Mivel azonban nekünk fürdés volt megálmodva a nap végén, így vissza indultunk. Útközben Kritsa-ban ettünk egy sült sajtot (saganaki) és rántott tököt (tiganites kolokites) valamint egy adag sült krumplit (tiganites patates). Ezután elindultunk a tervezett fürdés irányába, de nálunk nem minden úgy alakul, ahogy terveztük. Így esett, hogy egy kis kitérővel a Kritsa-tól 3 km-re található Lato romjait is megcéloztuk. A képeket ide kattintva nézhetitek meg a Facebook posztunkban: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02fEgFcrUeYy3VVAhwTiA3j1YpyJHfEFVfA4TWSUbWRKbjpLFTGhboRLcdt3L4PRjYl&id=100063479323532
A városállam története:
Két hegycsúcs között épült, ami védelmi szempontból előnyös, pazar kilátással a Mirabello öbölre. A város valószínűleg Leto istennőről kapta a nevét, és Nagy Sándor admirálisa, Nearchus is itt született. A város az időszámítás elötti ötödik és negyedik századból származik. A városállam fontos régészeti leleteket tartogat, a mínoszi civilizációról. Itt az emberek négyzet alakú házakban éltek, az esővizet a kövekből kifaragott föld alatti tartályokban gyűjtötték, ami az itt élők vízigényét fedezte. A házak udvaraiból, nyolcvan lépcsőfokot megtéve lehetett eljutni a központi térre. Volt itt egy színház, mely több száz ember befogadására alkalmas, de volt itt egy épület, melyet a város nagyra tartott lakosai részére tartottak fenn. Állandóan égő kandallóval és tanácsteremmel, illetve étkezési helyként is szolgált. A város hanyatlását időszámításunk előtt 200 körülre datálják.
Miután megcsodáltuk a városállam maradványait, valóban itt az ideje az eltervezett fürdésnek a Voulisma beach-en. Egy védett öböl, fehér homokos parttal, szélvédett helyen, mely 13 km-re található Agios Nikolaos-tól. Remek infrastruktúrával, így bátran ajánlható kisgyermekkel is. Lassan mélyül, kristálytiszta vízzel és homokos altalajjal. Az estébe forduló nap rákényszerített bennünket, hogy az ideiglenesen otthont adó Archanes felé vegyük az irányt. És ne feledjük, hogy Pityu is várt már nagyon minket. Már amennyire egy macsek vár. Itt pedig a Voulisma beach-ről nézhettek sok képet:
