Heraklion és környéke 2.rész
A második részben egy kicsit eltávolodunk a fővárostól, de még nem nagyon, csak úgy 30 és 40 km-re. Knossos, ami 16 km-re található déli irányban, megközelíthető a Heraklionból induló 2-es busszal is, az egyik legismertebb látványosság Krétán. Érdemes a nyári időszakban korán érkezni, mert árnyékban nem bővelkednek a minoszi palota maradványai. Innen déli irányba haladva, négy km-re található az ókori vizvezeték, melyet Francesco Morosini tervezett, és a XVII. században épült (Venetian aqueduct). 1628. április 25-én Szent Márk napján indították be, tizennégy hónap építkezés után.
Tovább haladva dél felé, Archanesbe érünk, a város előtt jobbra felnézve, az éles szeműek láthatnak egy kő színházat, pár száz méterrel arrébb pedig egy ókori temetkezési hely is van, bár a terület kerítéssel védett, így csak kívülről lehet megnézni. Aki késztetést érez magában, a kerítés mellett el lehet sétálni, egy egy pontról be is láthatunk a kissé elhanyagolt területre. Archanes egy kb. ötezer fős település, a mellette található Juktas hegyről egészen pazar kilátás nyílik minden irányban.
Még tovább haladva Archanesből déli irényba, található egy ókori szőlőprés, amely szintén a minoszi időkből maradt itt. Az út mellett lévő nagy barna tábla, sárga felirattal jelzi, hogy itt fordulj be. Egy makadám úton 200 métert kell megtenni a kapuig. Amikor mi mentünk, állt egy autó szorosan a kerítés mellett, de a kapu zárva volt. Már éppen azon voltunk, hogy megfordulunk, amikor a parkoló autóból kiszállt egy bácsi, aki komótosan odaballagott a bejárathoz és kitárta a kaput előttünk. A bácsi egyébként igen szófukar volt, konkrétan egy szó sem hagyta el a száját. Pedig elhihetitek, próbáltunk kommunikálni vele. A kis dombról meseszép látvány tárult elénk, a hegyekkel körülvett völgyre. Nem csodálkozunk, hogy egy ilyen helyre építették a présházat az ókoriak. Az ide vezető úton csekély forgalom van, ami azt eredményezi, hogy a csendet csak a madarak csicsergése töri meg. Pár km-rel arrébb, amikor elérjük a fő utat, és jobbra fordulunk, a fentebb említett völgy szélén haladunk, de csak néhány km-t, mert egy leágazásnál jobbra fordulva, kicsit emelkedve, megérkezünk a Iera Moni Agiou Georgiou Epanosifi kolostorhoz, amelyet ha erre járnátok, feltétlenül meg kell nézni.
A kolostor már az 1600-as évek elején is létezett, erre a bizonyíték Miliará Mihail elveszettnek hitt sírja. A török hódoltság idején is virágzó helyként tartották számon, tudósok és szerzetesek működtettek itt iskolát és könyvtárat. A kolostorban ma találhatóak értékes ereklyék, evangéliumok, fából faragott keresztek, ezüst kelyhek az 1800-as évek közepéről.
Innen már a fővárost vesszük célba, bár egy kis kitérőt még teszünk. Visszafelé megnéztük Nikos Kazantzakis szülőházát Astrakoi-ban, amely ma múzeumként üzemel, sajnos rossz napot választottunk, zárva volt. Mielőtt végleg Heraklionba érnénk, van egy kolostor amit megnéztünk, nevezetesen az Agarathos Monastery-t, amely Zofóroi-tól nem messze található.
A ma bemutatott terület gazdag szőlőtermő vidék, ezáltal rengeteg borászat található itt, melyek időről-időre tartanak ingyenes rendezvényeket borkóstolással. A linkekre kattintva sok sok kép nyílik meg.