Heraklion és környéke 1.rész
Most egy gyalogos túra keretében mutatjuk meg Heraklion városát, ami Görögország negyedik legnépesebb települése a maga kb. 170 ezer lakosával. Természetesen a fő látványosság, akik komppal érkeznek Krétára/Heraklionba, a velencei erőd, amit Kastello del Mólonak is hívnak, ezt látják meg először. Az erődben állandó kiállítással várják az érdeklődőket, érdemes megnézni! Vele szemben a parton a régi hajóépítők műhelyei és a szárazdokkok láthatóak.
Aki a mólón tovább sétálna, egészen kettő km-t tehet meg, a betonút végéről a reülőtér is látható! A reggeli órákban sokan sportolnak ezen a betoncsíkon, sok kerékpáros, mégtöbb futó és sétáló polgár választja ébresztőnek. A sétáló utca, ami szemben található a mólóval, itt található a híres Agios Titos bazilika, a Morosini kút, ami remek találkahely a helyieknek is, vagy majdnem szemben vele a velencei loggia épülete. Ha inkább a tengerparton gyalogosan megyünk nyugati irányba, elhaladunk a Natural History múzeum mellett, elérjük a régi városfal egyik végét. A helyenként 40 méter széles falon sétaút található, amelyen szinte az egész óvárost körbe tudjuk járni. Érdekes látványt nyújt „fentről” a város, láthatóan túlnőtte a várfalat, melyet a krétai emirátusok idejében építettek, amikor is Kréta iszlám fennhatóság alatt állt. A falról látható még a Zeus-hegy, amely hasonlít az isten arcára fekvő profilban. Séta közben a bástyákon kialakított parkokban lehet megpihenni, egy ilyen bástyán található Nikos Kazantzakis és felesége sírja. Ő írta: „Nem remélek semmit, Nem félek semmitől, szabad vagyok” Δεν ελπίζω τίποτα , δεν φοβάμαι τίποτα, είμαι Λευτέρος.
Nikos Kazantzakis (1883-1957) görög költő, regényíró, filozófus, drámaíró, fordító, esszéíró, újságíró. Legismertebb regénye az 1946-ban megjelent Alexis Zorba élete és kora, melyből a híres film készült Zorba a görög címmel. 1883-ban amikor született Heraklionban, Kréta még nem tartozott a görög államhoz, mert az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt. Kazantzakis 1926-ben ismerkedett meg második feleségével Eleni Samiouval, akivel 1945-ben házasodtak össze, a férfi haláláig segítette munkáját, elkísérte utazásaira és intézte üzleti ügyeit, 1957-ben bekövetkezett haláláig. Élete folyamán élt Párizsban, Berlinben, Olaszországban, Oroszországban, Spanyolországban, Cipruson, Egyiptomban, Csehszlovákiában de Kínában és Japánban is megfordult. Most a Herakliont körbeölelő várfal egyik bástyája a végső nyughelye feleségével együtt. Nézetei miatt az egyház nem engedte, hogy temetőben temessék el.
Erről a bástyáról mi az alatta található Lakka negyedbe sétáltunk be, mert elmondások alapján az itt található házak és kerítések falait festmények díszítik. És tényleg, kis túlzással, szinte nincs olyan házfal, kerítés amit ne díszítene valamilyen motívum.
A negyed a lakosságcsere idején jött létre Heraklionban, és igen kitaláltátok, a bevándorlók lakhelyéül szolgált. Mára teljesen kicserélődött itt a lakosság, és pont ugyanolyan mint a város bármely része. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02QwfSkQHTJ91chJRYBr2NTmVaZcotAQHS2cEV3tqUvVQ7wv3iRcsFJ7xqgiNV8e9Dl&id=100063479323532
A negyedből az Agios Minas templomnál jöttünk ki, mely 1862 és 1895 között épült görög ortodox bazilika és a már fentebb említett bástyáról is jól látható. Kis sétával ismét a belvárosban vagyunk, a Bembo kútnál, mely egy fej nélküli katonát ábrázol. Állítólag azért fej nélküli, mert így nem egy katonára asszociálunk az arc láttán, hanem az összes katonára gondolunk. Innen ismét a nyüzsgő belvárosban vagyunk, a szűk utcákkal, ahol a kirakatokat nézegetve kijuthatunk az Eleftherios Venizelosról elnevezett térre, ami szintén egy mindig nyüzsgő hely, kilátással a tengerre és a távolban a nagy komp kikötő is látható. Akik szeretik a nagy nyüzsgést és van idejük nyaralásuk alatt, keressék fel a fővárost, mert rengeteg látnivalóval szolgál. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0kg7qqC6hYzU2WXFw5Wor1Vb62HEMLMnG5zfm49PiqZNa7DbXzZtwbA97jFrNf5DEl&id=375586439892368https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02s5sMRrKNHn18RU8M4aCrStURTACayU7TV3nLQ6FAWdwYXFPn5ab8RJhyZTV6LsPCl&id=375586439892368
A mai várost a szaracénok alapították 824-ben, akik a védelem szempontjából nagyon fontosnak tartották a várfal megépítését, mely ekkoriban önálló államként létezett Krétai Emirátusként. 1200 környékén a velenceiek vásárolták meg, a város ekkor indult fejlődésnek. A velencei uralom gazdaságilag és kulturálisan is nagy hatással volt a szigetre. A török terjeszkedés idején a város megerősítésén dolgoztak, ennek eredményeként építették a várfalat, mely helyenként 40 méter széles és hét bástya került kialakításra. Az Oszmán birodalom seregei 22 évnyi ostrom után vették be, az uralmuk alatt a várost Megalokasztronak hívták. A török uralom 1897-ben ért véget, előbb független krétai állam, majd 1913-tól a Görög Királyság részévé vált.