A türkizkék vizű Balos

Akik figyelemmel kísérik az oldalunkat, láthatják, hogy azért, mert késő ősz van, mi nem fejeztük be a felfedezést. Szerencsére az idő is kellemes, ami jó hír, mert régi restanciánkat dolgoztuk le. Balos bakancslistás hely volt számunkra és mumus is. Évekkel ezelőtt, amikor még csak nyaralni jártunk ide, bérelt autóval vágtunk neki, de a földút felénél, Irén nem érezte biztonságosnak az utat, és kiadta az utasítást, hogy forduljunk vissza, amit nehéz szívvel, de megtettünk. Két éve amikor a könyvünkhöz gyűjtöttük az anyagot, motorral indultunk el, ám ekkor sem tetszett még az út minősége Irénnek, az első km után leszállt. Én felmentem a parkolóig, de akkora szél volt, hogy nem mertem nekivágni a gyalogtúrának.

Balos novemberben is csodás, sőt…….

Készítettem rengeteg fotót és visszaindultam Irénért, aki a természetvédelmi kapunál készített fotókat. Most úgy nézett ki, hogy minden adott a felfedezéshez, így kihasználva a beleegyezését, ismételten nekivágtunk Balos meghódításának. Az út az ominózus földútig nézelődős napos-felhős időben telt, szinte végig a VOAK-on mentünk, amiről itt már írtunk:

Elafonisi a rózsaszín csoda

A természetvédelmi övezet bejáratánál egy kedves fiatalember 2 euroért adott jegyet, és elmondta, hogy 8 km az út a legfelső parkolóig, majd onnan gyalog tudunk lemenni a lagúnába, újabb 2 km gyaloglás után. Akkor vágjunk is bele. Az út széles, köves kavicsos, nem ad lehetőséget száguldozásra. Haladtunk már egy ideje, amikor Irén mondja, már csak 4 km és felérünk. Valószínűleg megedződött a krétai útjaink során, mert nem akart leszállni, végig teljes nyugalommal viselte az utat. Útközben pár helyen hegyi kecskékkel is találkoztunk, akik ügyet sem vettek ránk. Természetesen az út közepén feküdtek, hiszen ez az Ő területük, mit keres itt ez a vasparipa. Annyira hozzászoktak a járművek jelenlétéhez, hogy ha fotózkodni szeretnénk velük, még oda is sétálnak, persze elvárják a jutalomfalatot cserébe. No de felértünk a parkolóba, meglepődve láttuk, hogy vannak még turisták, mert 8-10 autó már parkolt ott.

A balosi út Kréta üde színfoltjaival, a kecskékkel

Elkezdtük pakolni a vizet elemózsiát, amikor is megjelentek a kecskék, gondolták Ők is kapnak pár jó falatot. Érdekes színfoltjai a parkolónak (és egyébként a szigetnek), nem félnek az ember közelségétől. Innen már “csak” a 2 km gyalogtúra van hátra, el is indultunk, ahogy elértük az erősen lejtős részre, mindketten elgondolkodtunk azon, hogy igen ám, de fel is kell majd jönni. Esetünkben nehezített a pálya, mert a motoros ruhát és a bukósisakot is hoztunk magunkkal, ellenkező esetben a kecskék valószínűleg úgy gondolták volna, hogy ez is az övék. Páratlan látvány fogadott, viszont abban azért mind a ketten megegyeztünk, akik nyáron a nagy hőségben jönnek, hát őket nem irigyeljük. Tudjuk, hogy lehet hajóval is jönni, tervben volt, csak mindig akadt fontosabb teendő, így maradt a mostani gyaloglás. Kicsit borongós volt az idő, de ez most cseppet sem zavart, mert így is kimelegedtünk rendesen. Miután leértünk, a nap is kisütött, Irén arcán láttam, hogy most az első dolga megfürdeni, addig nem szabad zavarni, holmi felfedezéses sétával.

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0a7Y2kVcH9mkEo5cpuTx7t2DyK7rNpbTztX1xtvUV7n95CNU2v9aGtZDTt7cPP9F5l&id=100063479323532

Miután megismerkedett az itteni víz selymességével, az öröm szemmel látható volt az arcán. Most már lehet sétálgatni, fotózni. Közben szinte varázsütésre elég sokan érkeztek, tudom a nyárhoz képest így is alig voltunk 40-en. Lassan megszáradt a fürdőruha, ideje volt az indulásnak. Amit sejtettünk, a felfelé vezető út nem volt diadalmenet. A motoros ruha és a bukósisak miatt felfelé igen kis távokat mentünk. Nem volt probléma, mert legalább ültünkben csodáltuk fentről a tájat. Felértünk, kifújtuk magunkat, és irány a 2500 éves olajfa, ami becsült életkor, mert a neten több szám is kering, ez 10 km-es kitérő Rethimno felé. Irén kicsit elbeszélgetett a fával, és titkon abban reménykedett, hogy talál termést is, megnyugtatok mindenkit, talált, közben pedig kicsit megpihentünk. Azóta tüzetesebben is megcsodáltuk a környéket és strandjait, van ám rengeteg gyönyörű és alig látogatott part is a közelben.

Természetesen fürdéssel egybekötve

Egy kis érdekesség:

A méltán közkedvelt lagúna Kissamostól 17 km Chania városától pedig 56 km-re található, a Gramvousa fok és a kis Tigani fok között, a Platikinos hegy alatt. Balos híres a türkizkékvizéről, a fehér homokjáról, de a lagúna és a tágabb környezete otthont ad sok-sok ritka növénynek és állatfajnak is, többek között a Caretta teknősök kedvelt menedéke.

Egy kis videó a napról itt:

https://youtu.be/4AoQT8qe4nM

Voulisma beach

Katharo fennsík, Lato és Voulisma Beach

Azzal a nem titkolt céllal jöttünk Görögországba, hogy minél jobban megismerjük. Éveken át jártunk nyaranta Rethimnoba, ami most is otthont ad. Így lehorgonyoztunk itt, hogy jobban megismerjük a szigetet. A Kréta az istenek szigete című könyvünk is erről íródott. Már három éve, hogy magunk mögött hagytuk a Budapesti pörgős életet. Rengeteget barangoltunk a szigeten, lassan túl is vagyunk a 20000 megtett km-en (csak itt Krétán). Még ennyi motorozás után is találunk újdonságot, ez pedig most, a Katharo fennsík, Lato romvárosa és a végén egy kis fürdés a Voulisma beach-en.

Nyáron Archanesben laktunk, ami Herakliontól 16 km-re található. Egy szabadnapunokon úgy döntöttünk, nekivágtunk a fent említett kis karikának. Gyors reggeli és kávé, no meg persze Pityu megdögönyözése után, már indultunk is Heraklion felé, hogy a reptér elött rákanyarodjunk a VOAK-ra.Itt írtun a VOAK-ról: https://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/elafonisi-a-rozsaszin-csoda/

Egy kis “autópályázás” után, az Agios Nikolaos elötti lámpánál jobbra fordultunk, és Kritsa várost vettük célba. Az álmos kisváros látványát keltő, ámde rengeteg hímzett terítőt, csipkét és egyéb terméket áruló helyi kézművesek, emiatt nem is jó szó az álmos kisváros jelző, mert rengeteg túrista keresi fel nap mint nap, napfelkeltétől napnyugtáig. Mi most nem állunk meg, folytatjuk utunkat, a város után meredeken kezd emelkedni és jobbra balra forgolódni az út, ami igazi motoros csemege. Az út szélén rengeteg különféle alakot formáló cserje, alig tudunk haladni, mert mindegyikbe valami alakot belelátva, csak a szánkat tátjuk. Megtudtuk, hogy ezek a kis bokrok nagyon szúrósak, azért, mert különben a kecskék lelegelnék. Sőt csak akkor kezd kinyílni a lombkoronájuk, ha a másfél méteres magasságot elérik, szintén az előbb említett kecskék miatt. Az úton alig találkozunk járművel, így rengeteg fotót készíthettünk, amit ide kattintva láthattok: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0v8RNFjwEcmRb78wXzXwwcuf3Lq97A71EFqYwGQGL46a8SzdAQobK5eLjhY8ywUFel&id=100063479323532

A különböző alakú cserjék, fák

A navigáció 1253 méteres magasságot mutatott, amikor elkezdtünk lassan ereszkedni, és nem sokkal később megérkeztünk a Katharo fennsíkra, ahol az ugyanilyen nevű faluba értünk. Van két három taverna, és még nyáron is kellemes a hőmérséklet. Kicsit tovább motoroztunk, amikor az út mellett megláttunk egy vagy inkább több körtefát, megálltunk és megkóstoltuk. Már javában majszoltuk az érett gyümölcsöt, amikor megjelent egy pick-up, két idősebb férfival a fedélzetén. Nevetve megkérdezték, hogy ízlett-e a körte. Mindketten mosolyogva rávágtunk teli szájjal, hogy nagyon. Erre az autót vezető férfi mondta, hogy nyugodtan szedjük le annyit, amennyit akarunk, a motor hátsó dobozában sok belefért. Mivel az íze valami csodás volt, nem ellenkeztünk, a dobozt megtöltöttük. Azóta is nevetve emlegetjük, mert befőttet is csináltunk. Azt is mondták, ha itt tovább megyünk, földúton ugyan, de át tudunk menni a fennsík másik oldalára. Mivel azonban nekünk fürdés volt megálmodva a nap végén, így vissza indultunk. Útközben Kritsa-ban ettünk egy sült sajtot (saganaki) és rántott tököt (tiganites kolokites) valamint egy adag sült krumplit (tiganites patates). Ezután elindultunk a tervezett fürdés irányába, de nálunk nem minden úgy alakul, ahogy terveztük. Így esett, hogy egy kis kitérővel a Kritsa-tól 3 km-re található Lato romjait is megcéloztuk. A képeket ide kattintva nézhetitek meg a Facebook posztunkban: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02fEgFcrUeYy3VVAhwTiA3j1YpyJHfEFVfA4TWSUbWRKbjpLFTGhboRLcdt3L4PRjYl&id=100063479323532

A városállam története:

Két hegycsúcs között épült, ami védelmi szempontból előnyös, pazar kilátással a Mirabello öbölre. A város valószínűleg Leto istennőről kapta a nevét, és Nagy Sándor admirálisa, Nearchus is itt született. A város az időszámítás elötti ötödik és negyedik századból származik. A városállam fontos régészeti leleteket tartogat, a mínoszi civilizációról. Itt az emberek négyzet alakú házakban éltek, az esővizet a kövekből kifaragott föld alatti tartályokban gyűjtötték, ami az itt élők vízigényét fedezte. A házak udvaraiból, nyolcvan lépcsőfokot megtéve lehetett eljutni a központi térre. Volt itt egy színház, mely több száz ember befogadására alkalmas, de volt itt egy épület, melyet a város nagyra tartott lakosai részére tartottak fenn. Állandóan égő kandallóval és tanácsteremmel, illetve étkezési helyként is szolgált. A város hanyatlását időszámításunk előtt 200 körülre datálják.

Lato városállamának maradványai

Miután megcsodáltuk a városállam maradványait, valóban itt az ideje az eltervezett fürdésnek a Voulisma beach-en. Egy védett öböl, fehér homokos parttal, szélvédett helyen, mely 13 km-re található Agios Nikolaos-tól. Remek infrastruktúrával, így bátran ajánlható kisgyermekkel is. Lassan mélyül, kristálytiszta vízzel és homokos altalajjal. Az estébe forduló nap rákényszerített bennünket, hogy az ideiglenesen otthont adó Archanes felé vegyük az irányt. És ne feledjük, hogy Pityu is várt már nagyon minket. Már amennyire egy macsek vár. Itt pedig a Voulisma beach-ről nézhettek sok képet:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02QwfSkQHTJ91chJRYBr2NTmVaZcotAQHS2cEV3tqUvVQ7wv3iRcsFJ7xqgiNV8e9Dl&id=100063479323532

Pityu a macsek
Arkadi kolostor

Arkadi kolostor

A kolostor Rethimnotól 25 km-re a hegyek között 500 méterrel a tenger szintje felett található. Rethimnoból rendszeres buszjárat (KTEL) indul, naponta többször, a kolostorba a belépőjegy 3 euro/fő. Mi személy szerint több alkalommal látogattuk meg, legutoljára akkor, amikor egy közös ismerős egy hetet nálunk töltött. Viszont a legelső és legemlékezetesebb az volt, amikor 2019 márciusában a görög Africa Twin klub tavaszi háromnapos rendezvénye keretében itt jártunk. Ekkor léptünk először a szigetre, azzal a szándékkal, hogy itt is maradunk. Hátrahagyva eddigi életünket, kilépve a komfortzónánkból, itt próbálunk szerencsét.

A kolostor hátsó frontja

A kolostor története I.rész:

Arkadi egy keleti ortodox kolostor, mely az írásos emlékék szerint a XVI. században jelentős szerepet vállalt a tudomány, művészet, és a kézirat másolás terén itt Krétán, bár a kéziratok nagy része megsemmisült az 1866-os forradalom alatt. Az 1645-ös oszmán hódítás térnyerése Krétán, azt eredményezte, hogy ’48-ban már a szigetet a törökök irányították, Heraklion, Gramvousa, Spinalonga illetve Souda kivételével, mert ezek a helyek maradtak velencei fennhatóság alatt.

Krétán a március 25-e és a november 8-a kiemelt figyelmet kap, ugyanis Arkadi kolostor történelmében eme két nap meghatározó volt. Ilyenkor rengeteg ember keresi fel a szigetet, köztük a szárazföldről is sokan érkeznek. Így tettünk mi is, a fentebb említett motoros csapattal, akiknek a szállása, a mai napig nekünk is otthont adó Rethimno volt. Érdekes volt látni a szeretett várost úgy, hogy nem voltak turisták és a tengerparti vendéglátó helyek is zárva voltak. Az első napon Arkadi kolostor https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0bJCg8A3BCpUw5yrSdZGibP3D9gXttay75kNhX11z4VQPcrURGYj7oigSaSFdKU9Ql&id=100063479323532

és Potami Dam víztározót nézte meg a csapat.

https://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/bejegyzesek/

Különleges látványt nyújtott a rengeteg motor a kolostor előtti parkolóban. Azóta, ha ismerősök jönnek, és kérnek ajánlást tőlünk, hogy hova és mit érdemes megnézni, nem hagyjuk ki, az ajánlott célpontok listájáról. Így történt most is, Irén barátnője érkezett egy hétre, amolyan meglepem magam a szülinapomra utazásként.

A fa amelyben egy golyó van a forradalom idejéből

A kolostor története II. rész:

Az 1866-os krétai felkelés állítólagos egyik oka, hogy Ismail pasa a kolostorok belső viszályájaiba beleszólt. Az itteniek javaslatot tettek arra, hogy a Vének tanácsa felügyelje, iskolákat hozzanak létre, de ezt a püspökök ellenezték. A pasa ezért több személyt jelölt ki a vita eldöntésére, a nem kívánatos tagokat börtönbe záratta. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak, a pátriárkánál panaszolták be, emiatt kerültek a rácsok mögé. 1866 tavaszán, több közösségben tartottak közgyűléseket, melynek eredményeként petíciót küldtek a szultánnak és a nagyhatalmak konzuljainak Chaniába. A forradalomi bizottságok tisztviselőit, tartományonként jelölték. Rethimnoé Gabriel Marinakis lett. A pasa ezt megtudva, üzenetet küldött Arkadi kolostorába, hogy oszlassa fel a képviselő a forradalmárokat, ellenkező esetben az oszmán csapatok elfogják a felkelőket. A forradalmárok a törökök megérkezése előtt elmenekültek. A törökök távozásukkor a kolostorban található ikonokat és más értékeket elpusztítva fejezték ki nemtetszésüket. Szeptemberben ismét ultimátumot küldött a pasa, hogy a kolostor esik áldozatul, ha nem oszlatják fel a felkelőket. 1866 november 7-ig a kolostor majdnem ezer embernek adott menedéket. Mustafa pasa serege Apokoronasnál állomásozott, de a hír hallatán, hogy Arkadi kolostor nem hajlandó megadni magát, a seregeinek a kolostor elpusztítását adta parancsba. Hadserege Episkopiban megállt, amit kifosztottak, innen újabb ultimátumot küldött a felkelőknek. Az oszmán csapatok november 7-ről 8-ra virradóra értek a kolostorhoz. A támadást a 15000 fős sereg megindította. A csata egész nap zajlott, de nem tudtak behatolni a kolostorba. Éjszakára abbamaradt az attak, de november 9-én, ezúttal este, újból elindult a harc a kolostor lerombolásáért. Ekkor már nem bírta a nagy bejárati kapu, a törökök ágyútüzét, így az oszmánok bejutottak az épületekbe. És itt jön a sokak által ismert kis részlet, amikor a törökök eljutottak a lőszerraktárig, a bent tartózkodók úgy döntöttek, hogy felgyújtják a lőporos hordókat, feláldozva magukat, minthogy fogolyként éljenek. “E kriptában meggyújtott láng egész Krétát megvilágította, Isten tüze volt, olyan tűzáldozat, amelyben a krétaiak a szabadságért haltak meg.” 114 embert elfogtak a törökök, akik Rethimnoban raboskodtak. A nehéz fogvatartási körülmények miatt, nemzetközi nyomással kényszerítették Mustafa pasát, az alapvető higiéniás feltételek betartására. Az itt raboskodók egy év elteltével kiszabadultak. Az ostromnak nemzetközi híre ment, a világ számos görög kultúra iránt elkötelezett híve, Kréta mellett állt ki. Gustave Glourens a francia College de France tanára bevonult katonának, 1866 végére ért Krétára, három francia, egy-egy angol, olasz, amerikai és magyar társával alkotva egy csapatot. Giuseppe Garibaldi levélben méltatta a Krétaiak függetlenségre törekvő vágyait. Victor Hugo levelei, melyek megjelentek több akkori újságban, heves reakciókat váltottak ki a világ minden táján, bátorítva, támogatva a krétaiak függetlenedési törekvéseit.

A robbanás helyszíne a puskaportároló
Potami Dam a gát felett

Potami Dam a víztározó

Az utolsó nap amit Csabi a szigeten tölt. Reggel elköszöntünk egymástól, mert az esti komp indulása előtt szeretné kerékpárral megkerülni a Potami Dam nevű víztározót. Elindult, mi pedig Irénnel összenéztünk, mindketten megjegyeztük, hogy mindenki elment. Egyszer csak Irén felkiált, -Te mi lenne, ha mi is felmotoroznánk a víztározóhoz?- Sokat nem gondolkodtam, mert mostanában, mindig Csaba autójával játunk felfedezni a szigeten. Gyors üzenetváltás, hogy neki is jó-e ez így, majd indultunk mi is.

A víztározó története 2008-ban épült, nem titkoltan azzal a céllal, hogy Rethimno és tágabb környezete részére biztosítsa az öntözéshez használt vízszükségletet. A gát és a mesterséges tó 25 km-re déli irányban található Rethimnotól. A tározó a Patsos szorosból és az Agia Fotiniből eredő Stavromona patak vizét gyűjti össze.

Potami dam a gát melletti kávézóból
Potami Dam a gát mellett

A motor kicsit kérette magát, de a végén beadta a derekát. Valószínüleg a több mint három hetes állást nem szereti, így azon nyomban megszavaztuk, hogy nem hagyjuk ennyit porosodni. Az út minősége erre felé jónak mondható, sőt szerintünk csodás. Kanyarogva emelkedik a Vrisina-hegy tetejéig, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé. Mindenhol hegyek, a háttérben a Psiloritis látványával, ami Kréta legmagasabb csúcsa és 2456 méter magas. Utunkat a Patsos völgye felé folytatjuk. A gát másik oldalán, megláttuk Csabi fehér autóját egy fa árnyékában. Már javában szerelte össze mountain bike-ját. Kicsit feltartottuk eme tevékenységében, de Ő nem tágított a biciklije mellől, és sikeresen útrakész állapotba hozta. Innen, mindhárman három felé indultunk. Irén gyalogosan, a gát melletti dombon található romokat vette célba. Csabi célja a tó megkerülése, lehetőség szerint mindig a legközelebb haladva a parthoz. Gábor (én) pedig betonúton megkerülve a tavat. Csabi látva, hogy a sisakom tetején van kamera rögzítési pont, odaadta az övét, hogy csináljak felvételt. Az út nagy része jó minőségű és gondoltak a turistákra, mert széles, és ha megállnak fényképet készíteni (egy-egy ponton csodás panoráma van), ne okozzon gondot a többi közlekedőnek. Amikor újra a völgy alja felé kanyarog az út, van egy leágazás a Patsos szoroshoz (aki szereti a gyalogtúrákat), illetve a szoros előtt van egy Taverna Drimos (állítólag nagyon finom ételekkel, mi még nem próbáltuk). Utam folytatva Pantanassa falu mellett elhaladva, rengeteg autó fogadott, az út szélén állva. Itt még sosem láttam/tunk ennyi autót. Mint kiderült, temetés miatt voltak ilyen sokan. Pont ott, ahol le kellett volna fordulnom, a motor benzinszint jelzője nagyon megcsappant, így kis kitérőt tettem Agia Fotinibe, ahol megitattam a vasparipát. Ezután vissza az említett faluig, jobbra lefordulva ismét más helyről, ismét csodás a kilátás a víztározóra. Az út jó kanyargós, a gátig egy falu Voleonesz, amin átmegyek, de tipikusan görög hegyi falu, mert élet nyomát se látni. Az út mentén rengeteg olajfa, melyek roskadoznak a szüretelésre váró bogyóktól. Látszik, hogy jó termés lesz idén. Ezután már a tó partjára érő úton haladok a gátig. Csabi autója mellett megállva, felnézek a gát melletti dombra, Irén integet, és mutatja, hogy menjek fel motorral. Így teszek. A kilátás pazar ebben a posztunkban a Facebookon láthattok sok képet. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02Q6q6fdyGaJqkZvauA4zDFN96qycihKFLhP9ALXMsKX3gX82Wsq3WQNZG9ScxhGVNl&id=100063479323532

A dombon található romokról kiderítettük, hogy egy 1866-69 között épült török erőd, melyet az 1866-os Nagy Krétai Forradalom után építettek, hogy a Rethimnoból a sziget belseje felé vezető utat, ellenőrzésük alatt tarthassák. (Ma védett műemlék, az oszmán építészet emlékére)

Mindhárman a kules erődnél
A régi török erődnél

Még éppen csak elkészítettünk Irénnel jó pár fotót, megjelent egy legény a gáton, hát persze hogy Csabi. Ő is észrevett, és feltekert az erődhöz. Itt mindannyian elmeséltük, hogy mi történt velünk. Irén elmondta, hogy integetett a szafarisoknak (egyébként is integet mindenkinek IS), akiknek ez nagyon tetszett, Csabit méhek vették körbe, egy kihalt részen (kiderült, kicsit feljebb méhészek dolgoztak), nekem pedig kitérőt kellett tennem a benzin fogyása miatt. Majd Irén feldobta, hogy búcsú ebédeljünk a nem messze található Moshovoliesz tavernában. Mindhárman beleegyezőleg bólintottunk, fülig érő szájjal. Nekiindultunk, mi motorral elöl, Csabi autóval követett minket. A néptelenebb úton Voleonesz felé és az általam már kétszer meglátogatott Pantanassa faluban balra fordulva, Agia Fotini felé haladtunk, majd az előbb említett falut elérve, a postánál, élesen jobbra fordulva egy frissen betonozott úton mentünk Meronas faluig. Itt található a taverna, ahol a búcsúebédet elfogyasztjuk. Itt pár képet találtok a tavernáról, és az ételekről is. https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0mxm34bhkYAsY4R13AZQc2h7pWx26T9AWjMCLabF7UjQBD7e4E1r9akFSimKvkFo8l&id=100063479323532 Miután megebédeltünk, vagy inkább uzsonnáztunk, tényleg elköszöntünk. Csabi Heraklionba indult az esti komphoz, mi pedig a víztározót érintve, ahol megálltunk egy kávéra még, rethimnoi otthonunkba.

Taverna Moshovolies Meronasban
A Moshovolies taverna

Még egy kis történet a víztározóról: Állítólag egy megunt krokodilt engedtek bele a víztározóba. Eredeti gazdája úgy gondolta, milyen jó élete lesz ott. A hüllőt két tűzoltó vette észre a parton, értesítették az illetékeseket. Többek között ezért is tilos a fürdőzés a tározóban. Szerveztek egy mentőakciót is a kifogására, de sikertelenül jártak. A krokodil a 2015-ös, a Krétaiak szerint is hideg télen múlt ki.

Elafonisi a rózsaszín csoda

Elafonisi a rózsaszín csoda

Sokan tudjátok, és bizonyosan olvastátok is a blogunkat, amelyet év közben, egyéb okokból megszüntettünk. Ám úgy gondoltuk, hogy valamilyen formában mégis szeretnénk informatívak lenni. A nyári napok nézelődéssel, keresgéléssel teltek, és augusztus végére összeállt az ötlet, melyet megvalósítás követett. Reméljük, hogy Nektek is sok örömöt és információt tudunk közvetíteni, az újra induló blogunkkal.

Vágjunk is bele rögtön a közepébe. Irén lánya Viki, a nyári szünet után, ismét a szigeten szeretne tölteni egy hetet. Mi úgy gondoltuk, hogy bérelünk egy autót, így jut is marad is alapon, nézelődni és pihenni is lesz idő. Az autót három napra (81 euro), teljes biztosítással vettük ki (Volkswagen UP). Mivel Viki gépe este érkezett, így megbeszéltük a kölcsönzővel, hogy csak délután 5 és 6 óra között vennénk át az autót, amivel az este nyolc órára érkező repülőgéphez ki tudunk menni.

A chaniai repülőtérről lehet közvetlenül Rethimnoba is jönni, ez az előnye, a hátránya, hogy csak napi négy alkalommal közlekedik (7,3 euro). A másik alternatíva, hogy a repülőtérről, a Chania belvárosában található KTEL állomásra közlekedő busszal (2,3 euro), bebuszozik az utazó, majd az előbb említett központi állomásról óránként induló távolsági busszal utazik Rethimnoig (6,5 euro). Az út megközelítőleg 1 óra és 20 perc, természetesen forgalom függő.

2022.október a majdnem térdig érő víz

Rethimnoba az általunk nézett/figyelt időjárás app, napos felhős időt mutatott, viszont Elafonisire napsütést jósolt. Így első autós utunkat ide terveztük. Az indulást fél nyolc és nyolc közé időzítettük, mert az őszi idő többször bebizonyította, ha 10 óra után, legkésőbb 11 óráig feloszlanak a felhők, akkor szép napos idő lesz a nap folyamán. Ha ez nem történik meg, akkor marad a borongós idő egész nap. Már az odafelé vezető úton láttuk, hogy rengeteg bérelt autó halad abba az irányba, amerre a mi úticélunk is található.

Az út 2/3-át a VOAK nevű úton tettük meg, ami kelet-nyugati irányban átszeli az északi oldalon a szigetet. Az útról tudni kell, hogy nagy részén egy sáv és egy leállósávból áll, no kérem a görögök ezt úgy használják, hogy a lassabban közlekedő félig lehúzódva halad, hogy a gyorsabban közlekedőket ne tartsa fel. A VOAK Rethimnotól nyugatra, amit most mi is használtunk, csak a városokat elkerülő szakaszain kétszer két sávos. Rethimnotól Heraklion felé csak egy sávon halad, kivéve az emelkedős részeken, ahol “kapaszkodó” sáv van. Heraklion után új építésű, már két sávos Hersonissosig. Ezután vannak kétszer két sávos részek elvétve, majd Agios Nikolaos után már csak szigorúan egy sávon tudunk közlekedni a sziget keleti csücskében található Vaiig.

Rethimnoból indulva, fél 11-re értünk a rózsaszín csodához. A vízátfolyáson átgyalogolva, a kis szigeten (aminek története van, az írás végén bővebben is írunk róla), táboroztunk le. Ám mindannyiunknak km hiánya volt, így nekivágtunk egy kis gyalogtúrának. Olvastuk, hogy 25-30 perces sétával egy nagyon szép part van, a neve Kendrodassos. És valóban kb. 30 percnyi séta és rengeteg fotó elkészítése után, elértük a kitűzött célt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy egy második Elafonisi tárul a szemünk elé. Telis tele kis öblökkel, homokos parttal. Ugyan nem rózsaszín a homok, hanem fehér, mint a Karib szigeteken, de bátran állítjuk, megéri a túrázást. Bár inkább cipőt ajánlunk, nem strandpapucsot (mi abban mentünk). A térképet nézve, van egy másik út, ahonnan az autót leparkolva, és kb. 600 métert sétálva lehet idejutni. Csabi, aki általában ősszel jön a szigetre több hetes kikapcsolódásra, idén autóval jött, kipróbálta az említett rövidebb utat. Irén és Viki letáboroztak, én tovább indultam strandpapucsos felfedező túrára. Az utat fekete-sárga csíkok jelzik a köveken, ahol túl messze van a következő felfestés, az élelmes túrázó, kis kavicsokat rakott útjelzőként egymásra. Szóval a jelzéseket követtem, de egyszer csak elkezdett távolodni a parttól, én pedig úgy döntöttem, visszatúrázom első körben Irénékhez. A part végig sziklák takarásában található kis öblöket tartogat, homokos altalajjal.

Kendrodassos egyik öble

Általában a naturisták kedvelt helye ez, de nem feltétel a fürdőruha nélkülözése. Általában elmondható a hosszú partszakaszról, hogy a víz kristálytiszta és viszonylag lassan mélyülő homokos talajjal rendelkezik. Mintegy 2-3 órányi napozás, fürdés, felfedezés után, elkezdtük a visszatúrát, az eredetileg táborhelyként szolgáló partra. Visszafelé szintén a fekete-sárga festéseket keresve, aránylag gyorsan odaértünk a hátrahagyott napozókészletünkhöz. Mielőtt még elértük, vettünk némi elemózsiát, majd kellemesen elnyúlva a törülközőnkön, pár falatot ettünk. Ezután meghódítottuk a néhol térdig is érő kellemesen hűsítő vizet. Majd kipróbáltuk a napozást, de csak addig, amíg a fürdőruha megszáradt, mert lassan készülődtünk a hazafelé vezető útra. Az autónkhoz érve, meglepődve tapasztaltuk, hogy az összes parkolásra alkalmas hely foglalt. Egy szó, mint száz, megállapítottuk, hogy így október közepén is rengeteg a turista a szigeten, és mindenki kihasználja a jó időt.

2022 január 5. Elafonisi téli arca (Irén megfürdött)

Voltunk itt Elafonisin, az év minden szakában, és bátran állítjuk, a sziget egyik legszebb látványossága!

És akkor az említett kis sziget történelméről pár esemény:

1907 február 19-én Triestből indult 18 napos indiai útra az Imperatrix nevű osztrák hajó, melynek a fedélzetén 120 fő személyzet és 24 fő utas utazott. A hajó a február 21-ről 22-re virradóra megfeneklett a part menti zátonyokon. A zűrzavarban sok tengerész a vízbe esett és életét vesztette, de 12 embernek sikerült partot érnie, és a közelben található Chrysoskalitissa kolostor apátjaitól segítséget kérnie. A helyiek száraz ruhát és orvosi segítséget nyújtottak, az egyik matróz vállalkozott arra, hogy a hajótörés hírét Chania városba vigye, a mielőbbi segítség reményében. Az utat 15 óra alatt tette meg lóháton, és másnap már Chaniaban a helyi hivatal intézkedhetett a bajba jutott hajó kisegítésére. A mentésre orosz, francia, olasz, sőt a hajótársaság másik gőzöse is elindult a tragédia helyszínére. A gyors reagálás eredményeképpen 104 főt sikerült kimenteni. Ez az eset ismételten jelezte, hogy világítótornyot kell építeni a tragédiák elkerülése érdekében. A tornyot 1922-ben kezdték építeni, és két év kellett a teljes megvalósításhoz. Az akkori polgármester engedélyével az összes cédrust kivágták a szigeten az építkezéshez. Sajnos a világítótorony a II. világháborúban megsemmisült. A mai világítótorony fehér kovácsoltvasból van, 15 méter magas, és fehér fénnyel villog.

A krétai nép a több, mint 400 éves török uralom alatt, számtalanszor tett tanubizonyságot szabadságszeretetéről. Egy legenda szerint, 1824 húsvét napján, itt gyűlt őssze nők és gyermekek tömege, akiket a jón szigetekre akartak hajókkal szállítani, sajnos a török seregek áldozatai lettek. A feljegyzésekben az is olvasható, hogy a törökök a közelben álló Chrysoskalitissa kolostort is le akarták rombolni, azonban a szerzetesek, a kolostor bejáratánál található méhkaptárak ajtajait nyitva hagyták, így mentve meg a kolostort. A kicsit fentebb található Agia Irini templom állít emléket a tragédiának.

A homok rózsaszínű árnyalatát az itt élő rákok (Foraminifera) okozza. Páncéljukat, mely életük után itt marad, a víz és a kövek összezúzzák, ezzel szinezve a homokot.

Itt sok képpel Elafonisi és Kendrodassos

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid031rcmGDWrfejpoZhG6kxMW2gqjnPHgfmB8oJg7Bi3FZkRTBUnz7oF9pMt2xhm9Kagl&id=100063479323532