A türkizkék vizű Balos
Akik figyelemmel kísérik az oldalunkat, láthatják, hogy azért, mert késő ősz van, mi nem fejeztük be a felfedezést. Szerencsére az idő is kellemes, ami jó hír, mert régi restanciánkat dolgoztuk le. Balos bakancslistás hely volt számunkra és mumus is. Évekkel ezelőtt, amikor még csak nyaralni jártunk ide, bérelt autóval vágtunk neki, de a földút felénél, Irén nem érezte biztonságosnak az utat, és kiadta az utasítást, hogy forduljunk vissza, amit nehéz szívvel, de megtettünk. Két éve amikor a könyvünkhöz gyűjtöttük az anyagot, motorral indultunk el, ám ekkor sem tetszett még az út minősége Irénnek, az első km után leszállt. Én felmentem a parkolóig, de akkora szél volt, hogy nem mertem nekivágni a gyalogtúrának.
Készítettem rengeteg fotót és visszaindultam Irénért, aki a természetvédelmi kapunál készített fotókat. Most úgy nézett ki, hogy minden adott a felfedezéshez, így kihasználva a beleegyezését, ismételten nekivágtunk Balos meghódításának. Az út az ominózus földútig nézelődős napos-felhős időben telt, szinte végig a VOAK-on mentünk, amiről itt már írtunk:
Elafonisi a rózsaszín csoda
A természetvédelmi övezet bejáratánál egy kedves fiatalember 2 euroért adott jegyet, és elmondta, hogy 8 km az út a legfelső parkolóig, majd onnan gyalog tudunk lemenni a lagúnába, újabb 2 km gyaloglás után. Akkor vágjunk is bele. Az út széles, köves kavicsos, nem ad lehetőséget száguldozásra. Haladtunk már egy ideje, amikor Irén mondja, már csak 4 km és felérünk. Valószínűleg megedződött a krétai útjaink során, mert nem akart leszállni, végig teljes nyugalommal viselte az utat. Útközben pár helyen hegyi kecskékkel is találkoztunk, akik ügyet sem vettek ránk. Természetesen az út közepén feküdtek, hiszen ez az Ő területük, mit keres itt ez a vasparipa. Annyira hozzászoktak a járművek jelenlétéhez, hogy ha fotózkodni szeretnénk velük, még oda is sétálnak, persze elvárják a jutalomfalatot cserébe. No de felértünk a parkolóba, meglepődve láttuk, hogy vannak még turisták, mert 8-10 autó már parkolt ott.
Elkezdtük pakolni a vizet elemózsiát, amikor is megjelentek a kecskék, gondolták Ők is kapnak pár jó falatot. Érdekes színfoltjai a parkolónak (és egyébként a szigetnek), nem félnek az ember közelségétől. Innen már “csak” a 2 km gyalogtúra van hátra, el is indultunk, ahogy elértük az erősen lejtős részre, mindketten elgondolkodtunk azon, hogy igen ám, de fel is kell majd jönni. Esetünkben nehezített a pálya, mert a motoros ruhát és a bukósisakot is hoztunk magunkkal, ellenkező esetben a kecskék valószínűleg úgy gondolták volna, hogy ez is az övék. Páratlan látvány fogadott, viszont abban azért mind a ketten megegyeztünk, akik nyáron a nagy hőségben jönnek, hát őket nem irigyeljük. Tudjuk, hogy lehet hajóval is jönni, tervben volt, csak mindig akadt fontosabb teendő, így maradt a mostani gyaloglás. Kicsit borongós volt az idő, de ez most cseppet sem zavart, mert így is kimelegedtünk rendesen. Miután leértünk, a nap is kisütött, Irén arcán láttam, hogy most az első dolga megfürdeni, addig nem szabad zavarni, holmi felfedezéses sétával.
Miután megismerkedett az itteni víz selymességével, az öröm szemmel látható volt az arcán. Most már lehet sétálgatni, fotózni. Közben szinte varázsütésre elég sokan érkeztek, tudom a nyárhoz képest így is alig voltunk 40-en. Lassan megszáradt a fürdőruha, ideje volt az indulásnak. Amit sejtettünk, a felfelé vezető út nem volt diadalmenet. A motoros ruha és a bukósisak miatt felfelé igen kis távokat mentünk. Nem volt probléma, mert legalább ültünkben csodáltuk fentről a tájat. Felértünk, kifújtuk magunkat, és irány a 2500 éves olajfa, ami becsült életkor, mert a neten több szám is kering, ez 10 km-es kitérő Rethimno felé. Irén kicsit elbeszélgetett a fával, és titkon abban reménykedett, hogy talál termést is, megnyugtatok mindenkit, talált, közben pedig kicsit megpihentünk. Azóta tüzetesebben is megcsodáltuk a környéket és strandjait, van ám rengeteg gyönyörű és alig látogatott part is a közelben.
Egy kis érdekesség:
A méltán közkedvelt lagúna Kissamostól 17 km Chania városától pedig 56 km-re található, a Gramvousa fok és a kis Tigani fok között, a Platikinos hegy alatt. Balos híres a türkizkékvizéről, a fehér homokjáról, de a lagúna és a tágabb környezete otthont ad sok-sok ritka növénynek és állatfajnak is, többek között a Caretta teknősök kedvelt menedéke.
Egy kis videó a napról itt: