Akik figyelemmel kísérik az oldalunkat, láthatják, hogy azért mert késő ősz van, mi nem fejezzük be a felfedezést. Szerencsére az idő is kellemes és eddig nem korlátozták a kijárást. No ezt kihasználva egy régi restanciát dolgozunk le.

Balos bakancslistás hely volt számunkra is.

Évekkel ezelőtt autóval vágtunk neki, de Irén nem érezte biztonságosnak az utat, így visszafordultunk. Két éve amikor a könyvünkhöz gyűjtöttük az anyagot, motorral indultunk el. Ám ekkor sem tetszett még az út minősége Irénnek, az első km után leszállt. Én felmentem a parkolóig, de akkora szél volt, hogy nem mertem nekivágni a gyalogtúrának.

Most úgy nézett ki, hogy minden adott a felfedezéshez. Az út az ominózus földútig nézelődős napos-felhős időben telt. A természetvédelmi övezet bejáratánál egy kedves fiatalember 2 euroért adott jegyet, és elmondta, hogy 8 km az út a legfelső parkolóig, majd onnan gyalog tudunk lemenni a lagúnába, újabb 2 km gyaloglás után. Akkor vágjunk is bele. Az út széles, köves kavicsos, nem ad lehetőséget száguldozásra. Haladtunk már egy ideje, amikor Irén mondja, már csak 4 km és felérünk. Valószínűleg megedződött a krétai útjaink során, mert nem akart leszállni, végig teljes nyugalommal viselte az utat. Útközben pár helyen hegyi kecskékkel is találkoztunk, akik ügyet sem vettek ránk. Természetesen az út közepén feküdtek.

Na de felértünk a parkolóba, meglepődve láttuk, hogy vannak még turisták, mert 8-10 autó már parkolt ott. Elkezdtük pakolni a vizet elemózsiát, amikor is megjelentek a kecskék, gondolták evés idő van. Érdekes színfoltjai a parkolónak (és egyébként a szigetnek), nem félnek az ember közelségétől.

Innen már “csak” a 2 km gyalogtúra van hátra. Nekivágtunk, ahogy elértük az erősen lejtős részre, mindketten elgondolkodtunk azon, hogy igen ám, de fel is kell majd jönni. Esetünkben nehezített pálya, hogy a motoros ruhát és a bukósisakot is hoztuk magunkkal, mert a kecskék valószínűleg megcsócsálták volna. Páratlan látvány fogadott. Abban azért mind a ketten megegyeztünk, akik nyáron a nagy hőségben jönnek, hát őket nem irigyeljük. Tudjuk, hogy lehet hajóval is jönni, tervben volt, csak mindig akadt fontosabb teendő, így maradt a mostani gyaloglás. Kicsit borongós volt az idő, de ez most cseppet sem zavart, mert így is kimelegedtünk rendesen.

Miután leértünk, a nap is kisütött, Irén arcán láttam, hogy most az első dolga megfürdeni, addig nem szabad zavarni, holmi felfedezéses sétával. Megfürdött, az öröm szemmel látható volt az arcán. Most már lehet sétálgatni, fotózni. Közben szinte varázsütésre elég sokan érkeztek, tudom a nyárhoz képest így is alig voltunk 40-en.

Lassan megszáradt a fürdőruha, ideje volt az indulásnak. Amit sejtettünk, a felfelé vezető út nem volt diadalmenet. A motoros ruha és a bukósisak miatt felfelé igen kis távokat mentünk. Nem volt probléma, mert legalább ültünkben csodáltuk fentről a tájat.

Felértünk, kifújtuk magunkat, és irány a 2500 éves olajfa, ami becsült életkor, mert a neten több szám is kering, ez 10 km-es kitérő Rethimno felé. Irén kicsit elbeszélget a fával, és titkon abban reménykedett, hogy talál termést is. Talált, és közben kicsit megpihentünk.

Egy kis videó a napról itt:

https://www.youtube.com/watch?v=4AoQT8qe4nM&t=16s

2 thoughts on “Balos”

  1. Imádtam, nagyon szuper volt, Irén nem hazudtolta meg magát! Csoda ez a hely! Örülök, hogy általatok láthattam!
    Azért az ” szemétség” , hogy mi itt fagyoskodunk, Ti meg bele izzadtok a motoros cuccba! Ráadásul még jópofa kecskékkel is találkoztok! Ölelés

    1. Szervusztok!
      Reméljük, hogy Ti is kimelegedtetek az olvasásban🙂 köszönjük, hogy velünk tartottok. Ölelés mindkettőtöknek👌🇬🇷

Hozzászolás lehetősége

%d bloggers like this: