Irén és Viki Heraklionban

 

Már hagyománnyá vált, ha muszáj valakinek hazautaznia, az utolsó két napra Heraklionba megyünk a Capsis Astoria hotelbe.

Ilyenkor a kulináris élvezeteken kívül kis kultúra is ragad ránk, most Knossost néztük meg.

http://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/2021/07/19/knossos/

Sétáltunk a várfalon, a Kazantzakis sír sem maradhatott ki, és a mólót is meg kell nézni. Estére elfáradva, egy életmentő sütit sikerült ennünk, amikor is kiderült, hogy azért még éhesek vagyunk.

Eszembe jutott, hogy van itt egy nagyon kedvelt magyar étterem, ahol a rántott húsokat elképesztően sok fajta bundában tálalják.

Itt mindenki talál kedvére valót, nagyon otthon éreztük magunkat, a kedves vendéglátás sem maradt el.

https://www.facebook.com/ORGY-Restaurant-1027140974078160/

Az is lehetséges volt, hogy a hatalmas adagot kétfelé tálalva, két féle bundában, és két mártással kapjuk meg.

Mivel Lara is imádja a macskákat, azonnal a szívünkbe zártuk. Az biztos, hogy jövünk még ide is, mivel Gábor másfelé tekergett.

Ám ezt neki is meg kell kóstolnia, mivel tudom, hogy imádja. Az utolsó nap a medencét őriztük, indulás előtt, még egy gyros belefért.

Ezután Viki Budapest, én pedig Rethimno felé vettem az irányt.

Gábor és Sougia

 

A csapat kétféle vált, a lányok Heraklionba mentek, én pedig gondoltam, hasznosan töltöm az időmet.

Elindultam motorozni, első célpont a már többször bejárt szerpentin, ami 1000 méteres szintkülönbséget küzd le. Azt mondják régen, amikor még nem volt aszfaltos és a szélessége is egy autónyi volt, elég izgalmas lehetett a közlekedés rajta.

Bár én/mi sokadszorra megyek/ünk le rajta, talán összességében 2 autóval, ha találkoztunk. Nem igazán közismert, de ez így van jól. Most is a látvány, a kikapcsolódás, és egy újabb videó készítése volt a cél.

Az eredmény itt látható:

https://youtu.be/MEHu5XO09ss

Majd ezután egy másik szerpentin, amin visszamentem a nyugati oldalra, mivel az általam kiszemelt Sougia csak a nyugati oldal felől közelíthető meg.

Szerpentinek, kanyarok, megint szerpentinek és megint kanyarok, ezért is szeretjük Krétát (no meg sok más miatt). Elértem a célpontom felé vezető utat. Haladtam lefelé kanyarogva, amikor is a műszerfalon az üzemanyag szint jelzőre tévedt a tekintetem.

Egy osztászt mutatott. Gondoltam megnézem a megtehető távolságot, itt még 230 km-t mutatott. Igen ám, de másodpercenként csökkentek a számok. A sisak alatt a nemlétező hajam kezdett égnek állni.

Gondolatban már kezdtem tervezni az üzemanyag elfogyása utáni időt. És ekkor a bal oldalon feltűnt egy kút, szerintem a képzeletbeli kő, ami leesett, nagyobbat szólt, mint a sziget felett járőröző repülők hangja.

Tankolás után, vígan folytattam utam, még 30 km és megérkeztem. A faluban, és most lehetne a címe az írásnak a Krétán élő magyarok 1,2 után 3. része, mert itt is él magyar.

http://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/2020/07/15/kretan-elo-magyarok-1/

http://bazinagymotorozasgorogorszagban.hu/2020/07/24/kretan-elo-magyarok-2/

A Smaragdus tavernát ugyanis egy görög-magyar pár működteti. Anita elmondta, hogy 23 éve érkezett a szigetre, és ittragadt.

Sokat nem tudtunk beszélgetni, mert ilyenkor nyár lévén, pörög az üzlet, és Ő szorgoskodik a konyhában. Az ételek amiket ettem, nagyon ízletesek és finomak voltak.

https://www.facebook.com/Smaragdus-Sougia-1793349460716793/

Kicsit pancsoltam is, meglepődve tapasztaltam, hogy a víz felszíne kellemes meleg, ám az alsó rétegeket igen hideg áramlatok hütik.

A víz kristálytiszta, a part apróbb és nagyobb kavicsokból áll. Kis napozás után Rethimnót vettem célba. Miután átjöttem a hegyeken, még elfordultam a Szatmária szurdok bejáratát megnézni, majd az “autópályán”, elég sűrű forgalom mellett napnyugtára értem haza.

1 thought on “Heraklion és Sougia egyszerre”

Hozzászolás lehetősége

%d bloggers like this: