Preveli a pálmaerdős strand régi restanciánk. Első alkalommal, amikor neki futottunk a rengeteg lépcső megmászása riasztott el. Motoros ruhában több száz lépcső, pláne visszafelé, megmászása nem nagy élmény.

Plusz eszméletlen nagy szél is fújt, ezért kihagytuk. Második nekifutásra a patak mellett indultunk el, a szafarisok által kedvelt makadámúton, de erről a könyvünkben írtunk is.

Leérni ugyan leértünk, de kb. 600 métert mászni nem volt kedvünk, így akkor is csak megközelítettük Prevelit. Manoli barátunk felhívta a figyelmünket, hogy aszfalt került a makadámútra, így már nem egy közepesen nehéz túrán vagy túl, mikor még vár rád 600 méter, és egy kis kapaszkodás a hegyoldalon.

Nosza lóra, menjünk Prevelibe. A kőhídnál megálltunk, mert valóban nagyon szép. Az új aszfalton pár perc alatt, egész pontosan 10 perc, a videó tanúsága szerint. Ide kattintva látható: https://youtu.be/8l4enOZNiIg                                                                                                                                                                               Némi ruhától illetve a sisaktól megszabadulva nekivágunk a kapaszkodásnak. Az eleje és a vége kicsit embert próbáló, de viszonylag gyorsan a homokos parton találtuk magunkat. Elképesztően szép a strand és a pálmaerdőben is érdemes felsétálni a folyó mentén.

Fürdés és napozás közben volt időnk megfigyelni, hogy egy nagyon fürge család 12 perc alatt ért fel azon az oldalon, ahol mi nem mentünk le az első alkalommal. Fittségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszer sem álltak meg felfelé. Június ellenére a part délután háromra zsúfolásig telt.

A visszaindulást nem nagyon szorgalmaztuk, gyakran néztünk a sziklafalra, amit most felfelé kell megmászni, nem könnyű, de két pihenéssel felértünk. Jó hír azoknak, akik szeretnek hajókázni, hogy mind a két oldalról megközelíthető hajóval is Preveli. A kis ördög mindig bennünk van, így meg sem kíséreltünk ugyanazon az úton hazaindulni, amin jöttünk. A part vonalát követve, a hegyeknek vettük az irányt. Egy útelágazásnál ki volt írva egy strand, persze nekünk meg kell nézni. Az út véget ért, nekem fotózni volt kedvem, míg Gábor megfordul a motorral, közben nagy puffanásra lettem figyelmes. Gábor lába alól kicsúszott az aprókavicsos talaj, és felborult, mint ama “büdös bogár”. Én láttam, de mire odaértem, hogy lefotózzam, már talpon volt a masina is. Így sajnos nincs róla kép.

Nagyon szeretem a szélturbinákat, most szinte megérinthettem, a hegy tetején őket. Innen már sima utunk volt hazáig. Több képet a Facebook oldalunkon találtok, ide kattintva: https://www.facebook.com/375586439892368/posts/936502473800759/

Leave a Reply

%d bloggers like this: