A harmadik részben a motorosok is megtalálják kedvenc helyeiket. Szintén Zsuzsa tanácsára átmentünk Trisz Ekklisziaszba, amely egy kis falu a déli oldalon. A kis apró falucska egy szerpentinen közelíthető meg, mint szinte minden itt a libai oldalon.

Megmondom őszintén mi csak egy templomot láttunk, nevével ellentétben (három templom). Sebaj, húsvét lévén, bár semmi nem lehetne nyitva, itt szól a görög zene (mi más szólna), és az itt élők a tavernákban és kis bárokban ünneplik Krisztus feltámadását. Videó a szerpentinről: https://www.youtube.com/watch?v=HCjjR9_morA&t=445s Bár lehet, inkább a negyven napos böjt végét, hogy végre lehet húst is enni. A levegőben igen finom illatokat hozott felénk a lenge szellő. A part kis apró kavicsos, a víz átlátszóan kék. Tőlünk jobbra gyerekek horgásznak, majd megunva ezt a tevékenységet, a sziklákról ugrálnak a vízbe. Ez mégis csak látványosabb.

Bal oldalon kicsit távolabb a férfiak úgy döntenek a sok görög zene hatására felhevült testüket, lehűtik a tengerben. Irén is úgy dönt, hogy most már Ő is fürdik egyet. A vízben van és meglepődve tapasztalja, hogy a visszahúzó hatása a tengernek, sokkal erősebb mint Rethimnoban. Kis napozás és fürdőruha szárítás után összepakolunk, és ismét a szerpentinen vagyunk, csak most felfelé.

Az ide vezető úton, szerettünk volna megnézni egy vízesést, de nem vettem észre az utat, ahol megközelíthető. Visszafelé már jobban figyeltem, megtaláltuk. A neve Alba Canyon. Bár Zsuzsa elmondta, hogy a vízesés január és március között látható, azért a nyomait mi is láttuk. Gyakorlatilag ahonnan pár perce indultunk, afölött voltunk. Félelmetes kilátás nyílt az alattunk elterülő kis falura.

A vízgyüjtőhőz bemászva láttam, hogy most olyan csekély mennyiségű víz csordogált benne, hogy el sem jut a kijáratig, ahonnan a mélybe zúdulhatna. Ha valakit érdekel a guglin megtalálhatja név alapján a vízesésről a képeket. Egyébként tervben volt a meglátogatása télen, csak az a fránya kijárási korlátozás közbeszólt.

No ezek után elindultunk Heraklion felé. Mivel azonban menet közben mindig újítunk valamit, most sem volt ez másképp. Így a Kokkini Hani előtti strandon kötöttünk ki. Amit csak megnéztünk, mert olyan sokan voltak. Ismerősök elmondása szerint, májusban szokott lenni, egy nagyon meleg hét. https://www.facebook.com/375586439892368/posts/917735895677417/ Ez most volt, a motor műszerfalán a hőmérő 38,5 fokot mutatott, és afrikai szél fújt, ami még fokozta a hőérzetet. A partra gyakorlatilag ki lehetett volna akasztani a megtelt táblát, pedig turista nem volt még. Heraklionban nincs igazán jó strand, így a fürdőzni, napozni vágyók a város két végén található apróbb falvakba mennek, ahol igazán szép partok találhatók. Lassan a hazatérés mellett döntöttünk, ahol várt a két négylábú . https://www.youtube.com/channel/UCBzG0zdwqBU9HIsN-k3qlGg

https://www.facebook.com/rethimnokreta

1 thought on “Heraklion és környéke 3.rész”

  1. Ámulatba ejtő képeket raktatok fel!Gondolom ez élőben még nagyobb élmény volt! Kokkini Hanit nagyon régről ismerjük,96 ban jártunk ott elöszőr,akkor még tényleg egy kis halászfalu volt!, akkor szetettünk bele Krétába!,vagy 4-5 évig jártunk Kokkiniba!Nagyon szép utatok volt,csoda szépek a szerpentinről készült fotók,igaz mind gyönyörű!Ezeket a helyeket mi így nem láthatjuk,úgy,hogy nagyon ķöszi! Ölellek benneteket

Leave a Reply

%d bloggers like this: