Akik az elejétől velünk vannak az oldalunkon, már tudják, hogy egy kis zsákutcában lakunk, alig pár tucat családdal. Itt mindenki ismer mindenkit. A két évvel ezelőtti ide érkezésünkkor még volt egy két ember, aki csak azért sem vesz/vett észre. Ebből mára csak egy maradt, a többiek, ha egy nap 25 ször találkozunk, akkor 25 ször kérdezik meg egymástól hogy hogyan van. Természetesen, ha ennyiszer kimondjuk, hogy jól, attól már biztosan jól is érezzük magunkat. Amikor idejöttünk gyakran találtunk a teraszon lévő asztalunkon valamilyen használati tárgyat, vagy gyümölcsöt, zöldséget. Ezért elneveztük csodatévő asztalnak, ami azóta is működik.
Tegnap például mandarin volt rajta. A gulyásos hétvégén mi is körbe hordtuk a kóstolót, sőt kaptak mini lángost is. Fogadott unokaöcsénk, ha meglát óriási gesztusok között áradozik a gulyásról, hogy az milyen finom. Az utcában meglepően sok gyerek van, és az egyik kislánynak születésnapja volt. Láttuk, hogy hozzák a tortát a szülőkkel, a kislány kezében egy dobozzal, amiben csokik voltak színes papírba csomagolva, akivel találkozott, mindenkit megkínált, így minket is. Gábor megmutatta neki a festett köveket, amiből választott, természetesen a tesójának is, és fülig érő szájjal ment tovább. Kedves szomszédunk isteni süteményeket süt és olyan boldogan hozza mert tudja, hogy ováció lesz, ha meglátjuk, így előre örül. Hétvégén egy elképesztően nagy és finom kolbászt kaptunk grillezve.

Amit eddig itt kóstoltunk kolbászok, azok nem annyira varázsoltak el, de ez valami mennyei volt. Tegnap este kopognak az ajtón és a kislányok apukája, akiknek farmja van a hegyen, mandarinnal lepett meg minket. Ezek a gesztusok olyan jól esnek minden alkalommal meghatódunk, annak ellenére, hogy tudjuk ilyenek. Ti is biztosan találkoztatok ezekkel a kedves gesztusokkal. Kréta, mi így szeretünk. Házigazdánk, ha citromfa közelében kerül mindig hoz, de fűszernövényt és hegyi teát is, ha a farmján van. A rakiról nem is beszélek. Gyakran kapunk tőlük is finom kóstolót az aznapi menüből. Sajnos a piros zónában vagyunk a motorozás biztosan nem opció, mert a város határán kívülre nem lehet menni. Így előfordul majd, hogy kicsit nosztalgiázunk és régebbi motoros emlékeinket osztjuk meg, amik természetesen itt Krétán történtek.

1 thought on “A csodatévő asztal”

  1. Éva Wéber

    Imádom ezt a beszámolót!Jó érzés így élni!Itthon ez nem fodul elő,az emberek leginkább gyűlölik egymást!Nekem van egy 88 éves szomszédom,vele vagyok ilyen viszonyban!Sajnálom,hogy most nem tudtok motoros beszámolót küldeni,ezért is kerdemmit gondoltok,szeptemberre nyílik Rethymno?A jövő héten megyünk befizetni az előleget!Ölellek benneteket,vigyázzatok magatokra!

Leave a Reply

%d bloggers like this: