2019 szeptemberben íródott, de a mai napig aktuális!

Közel fél éve vagyok a szigeten, egy szeles hideg márciusi napon, a görög Africa Twin csoporttal kiszálltunk a kompból Iraklionban. Igazán nagy várakozás van bennem. Elindultam egy úton, amiről fogalmam sincs milyen lesz. Nehéz azt gondolom,de az általam a legjobban szeretett szigeten vagyok és nemsokára a kedvenc városomban leszek. A csoport kirándulni bulizni ünnepelni jött, mert amúgy ünnep van, a törökök kiűzésének ünnepe. Ők ezért jöttek, én esetleg egy új otthont keresni, de legalábbis egy ideiglenes otthont. Vajon sikerül-e? A védőháló a csoport, pár napig még itt lesz és érzed mennyire fontos nekik a hazájuk. A krétai vezető már a hajónál várt bennünket és kísér a kis hegyi falvakon át, hogy mindent lássanak azok az athéniak, és egyenek egy jót mert jó ételek természetesen csak Krétán vannak. Az ünnep elmúlt görögjeink hazamentek, de még segítettek csodával határos módon hosszútávra lakást találni. És elkezdődött az itteni életem. A nyaralásokon tapasztalt kedvesség mindig jelen van, de most belecsöppentem egy kis zsákutca életében, ahol kb. 10 család lakik. Volt, aki már az első nap úgy örült, hogy találkoztunk mintha ezer éve ismernénk. Volt, aki a fejét is elfordította. Házigazdánk sok estén ült velünk a teraszon beszélgetve iddogállva, nevetgélve, mert igen vicces emberke. Én, aki a tenger szerelmese vagyok, szinte minden nap a hegyek felé jártam. Megbabonáztak, elvarázsoltak. Soha nem tudhatod, a kanyar után mi vár tenger egy óriási szerpentin vagy virágos rét. Annyi szépség van a zord hegyek között, a szemem látta, de az agyam képtelen volt befogadni, pedig a nagy görög valóság a kis hegyi falvakban figyelhető meg. Mivel itt nem a polcon terem az áru, sok helyen még bolt sincs. Legfeljebb kafenion, de ne a Starbucksra gondoljunk. Úgy néznek ezek ki, mint egy nagy öreg nappali öreg vaskályhával kis pulttal rozoga székekkel és asztalokkal, némi árukészlettel, de pont alkalmasak arra, hogy az itt élők egy kávé mellett néhány órára elüldögéljenek. Nem sok mindent vásárolnak, szinte minden ételt maguknak termelnek meg. Ajánlom mindenkinek, nyugodtan álljon meg egy olyan hegyi tavernánál, ahol vendég sincs, kérjen valamit, nagyon finom ételt fog kapni, ami biztos nem a szupermarketből származik. És mellesleg megkönnyíti ezzel egy család életét, mert igen, minden nyáron megpróbálnak annyit gyűjteni, hogy kibírják a telet, de ez jellemző a városban is. Rethymno 35000 fős város és nagyon sokan télen nem dolgoznak, mert nincs munka, csak némi segély. Segítünk, ahol tudunk, mert jólesik az a kedvesség, ahogy elhívnak egy vasárnapi ebédre a családjukhoz vagy barátjukhoz. Söprögetem az utcát meg az udvart, mert söprögetés fontos dolog, se sokat se keveset, nem szabad. A mellettünk lévő imateremből száll a füstölő illata, amikor megérzem megfordulok, látom néz a tiszteletes és integet kicsit. Reggel az asztalon talált függöny, fűszernövények, tálnyi citrom, mind mind szívet melengető kis ajándékok. Már itthon érzem magam. Sok cicát kutyát lehet látni, itt szeretik az állatokat, de másként mint otthon. Nem vesznek arany csengettyűt a nyakába sem ruhákat. Nem kötik meg húsába maró lánccal. Nem lehet látni csontsovány állatot sem, pedig nagyon féltem ettől. A szűkebb környezetünkben élő családoknak van kis farmja a közeli hegyen, egy este jön a szomszéd és hoz két uborkát, hogy a farmon termett, nekünk hozta. Kicsit elszorul a torkod, köszönöd, de nem az uborkát, a gesztust. Nem sokra rá, a szomszéd öreg néni szeretné, ha Gábor életre keltené a telefonját, ami valahogyan letiltódott, nagyon valószínű az unokák hathatós matatása miatt. És láss csodát a mindig morcos szomszéd kicsit mosolyogva és halkan köszön is. Köszönöm Görögország, köszönöm görög emberek, köszönöm Nektek, akik olvassátok és sokszor ismeretlenül is minden jót kívánok.

1 thought on “Visszatekintés: Az írás a mai napig aktuális!”

  1. wéber éva

    Gyönyörű érzéseket írtál le az életetekből.Minden sorát ittam és engem is boldogság töltött el! Milyen csodálatos életet választottatok! Gratulálok! Bár csak egy kicsit fiatalabbak lennénk! De ez már elmúlt! A képeket boldogság volt nézegetni. Köszönöm,hogy részese lehetek mindennapjaitoknak és láthatom,hogy milyen boldogok vagytok! Ölellek benneteket!

Leave a Reply

%d bloggers like this: