Október 24 e van. Süt a nap, a teraszon ülök, érzem ahogy átmelegít. Két napig esett az eső így nagyon örülünk a napsütésnek. Na nem mintha hideg lett volna az esőzés alatt, de mégis jobb az ember lelkének így. Gondolkodom mit is írjak a tegnapi történésekről. Reggel ébredés és kávé, majd Irén mondja, mi lenne ha motoroznánk egyet. Na nem nagyot csak úgy egy picit.

Nézzünk el Argirupoliba mondták, ott van egy nagyon finom kenyeret sütő pékség. A Parti úton mentünk egy pár kilométert Episcopi felé el kanyarodunk, a hegyek belsejébe. Nemsokára elérjük a fentnevezett helyiséget. Tavaly találtunk itt egy pékséget isteni finom a bugátsájuk. Tudjátok a vaníliakrémes süti. De gondoljuk nem erről van szó, így megyünk tovább. Nem találunk más pékséget, de visszamenni nincs kedvünk. Elkezd emelkedni az út, tele van kőtörmelékkel, van ahol nagyobb szikladarabokkal. Látszik a két napos szakadó eső megtette a hatását. Nem tudunk gyorsan haladni nézni kell mikor hol van “útakadály”. Kicsit feljebb hátulról Irén mondja, te ez az út, amit már ezerszer láttunk. Egy ponton összeér a két út és egyesülve halad tovább Kallikratis felé. Itt is lassabban haladunk, mert békésen legelésző, pihengető hegyikecskékbe botlunk minduntalan. Felérünk Kallikratisba, itt nem a jól megszokott irányba megyünk Frangokastello felé, hanem még feljebb. Kisvártatva rájövünk, hogy itt is jártunk tavaly. Sebaj az nem idén volt, hátha változott valami. Nem sok változás van ezen az úton sem, szintén a sok eső miatt rengeteg helyen az apró kavics felhordásokat kivéve. Lassan ereszkedünk, fantasztikus látványt nyújt a hegyek és a felhők találkozása. Elérünk a Hania és Hora Sfakiont összekötő úthoz, ahol Hania felé kanyarodunk. A hegyek között egy nagy fennsíkon vezet az út. Amikor át érünk a másik oldalára, megállunk egy tavernánál, és csak az íze végett eszünk pár falatot meg egy kávét is iszunk.
Közben csúnya felhők gyülekeznek jobbnak tartjuk tovább állni. Gurulunk lefelé a hegyről és érdekes látvány fogad. Mi a felhők alatt jövünk, de a Souda öbölben két óriás tengerjáró “parkol” a napfényben. Nem nagyon akaródzott hazamenni, ezért a Souda öböl felé kanyarodtam. Kisvártatva Irén meg is jegyezte, hogy Rethymno nem erre van. Mondtam, tudom,de még egy kicsit motorozni akarok. Hania előtt van egy útszűkület, ahol váltakozva halad a forgalom útépítés miatt. Áthaladtunk a lámpán a szembe sor mellett elhaladva mondom Irénnek, te ott van a Mia és az Alexandra.Ők a két guide, akik a magyar utasokat terelgetik nyugat Krétán. Nem mellesleg nagyon felkészült, mindig jókedvű, mosolygós csajszik. Visszakanyarodtam, ha már ilyen sorsszerű a találkozás. Melléjük érve nagy volt az öröm, mert pont Rethymnoba indultak, és írni akartak, hogy összefuthatnánk. Na mondom én, hogy sorsszerű találkozás ez. Még Rethymno előtt megálltunk egy kávéra, ami úgy görögösen majd három órára sikeredett, mert annyi mindenben kellett eszmét cserélnünk. Majd hazaértünk, letettük a motort, és összefutottunk még egy kellemes esti vacsira is, merthogy ajándékokat jöttek nézni a csajok. Hát ilyen nálunk egy “kis motorozás”…..
Akit érdekel, https://youtu.be/PGnne-VUWuo pedig egy 30 perces videó az útról, emészthető 5 perces részletekben a mai naptól.

Leave a Reply

%d bloggers like this: