Elérkezett ez a nap is. Igazából csak egy nap az évben, számomra mégis jelentőséggel bír. Általában az emberek többsége visszatekint, hogy mit hogyan miként lehetett kellett volna. Én sem különbözöm, én is elgondolkodom. Nem mondom azt sem, hogy nehéz, de azt sem, hogy könnyű volt az eddigi életem. Átlagos mint a világon sok millió embertársamnak. Visszagondolva, eszembe jutnak fiatalkori csínytevések, az érte járó “büntik”, de a sport által megjárt utak is. Sok dolgot csináltam eddigi életem során. Ha a sors úgy hozta, csempét raktam, vagy konyha bútort csináltam, netán beépített szekrényt. Hóban fagyban motoroztam évekig, mert szeretek motorozni, és úgy gondoltam, Budapest utcáit róva, nem egy gyárban dolgozom. Nincs a fejem fölött a főnök, kicsit a magam ura vagyok. Majd évekkel később, kényszerből nagyon a magam ura lettem, itt már csak autóval, a motor hobbivá lett. Sok sok éven át toltuk, húztuk, vontuk, rengeteg Magyarországon és a környező országokban levezetett km, éjszaka után, jött egy pont, amikor, úgy gondoltam elég, és kiszálltam a mókuskerékből. Most krétai bort kortyolgatva a meleg estén a teraszon ülve írogatom ezeket a sorokat. Felsejlenek régen elfeledett, vagy azóta szállóigévé vált mondatok, de csak mosolyogva gondolok rájuk. Ha bárki megkérdezné, hogy másként csinálnék-e valamit is, az hiszem gondolkodás nélkül mondanám, nem. Mindennek ami történt az eddig eltelt idő alatt, jó oka volt. A fejlődést szolgálta, és reményeim szerint sikerült a leckéket megtanulni. A többi pedig ezután következik……

4 thoughts on “Fél évszázad”

  1. Szivia Sikesdi

    Isten eltessen! Legyen csodas napod! Ez nem lesz nehez Kretan 😊😘 Szilvi es Keszi

  2. Szilvia Bártfai

    Isten éltessen!
    (minket, akik október 7-n születtünk 🙂 ) Én sajnos kicsit idősebb vagyok, hogy a barátnőmet idézzem: Tudod, még az 50 is jó volt. 🙂

Leave a Reply

%d bloggers like this: