Vasárnap hazaértem a motoros találkozóról, Irénnel átnéztük a képeket videókat. (Az egyik szakaszról sajnos nem csináltam videót mert kicsit nehéz terep volt.) El volt ájulva a szerpentines videótól. Két napja mondogatja, hogy szeretné látni élőben. Tegnap reggel kicsit felhős időre ébredtünk, így gondoltam feldobom, mi lenne ha elmotoroznánk oda. Azért egy kis csavart is belegondoltam mondván, mi bajunk lehet. Kis tétovázás után mondta, hogy nosza rajta, menjünk. Kitaláltam, hogy menjünk Anógia felé, majd onnan tovább a csillagvizsgálóhoz, amiről pár dolgot kilestünk az internetről és meg is osztjuk veletek. 1984-ben született meg az ötlet, hogy létrehozzák. Az ötlet azért volt érdekes, mert rá két évre tehát 1986 tavaszára várták a Halley üstököst 76 évnyi naprendszerben vándorlás után. Kicsit később tettek követték az elhatározást és az egysávos utat elkezdték kiépíteni. A csillagvizsgáló állomás Kréta középső részén az Ida-hegy 1750 méter magas csúcsára épült. 1986 tavaszán több száz görög ember jött közöttük neves tisztviselők az obszervatórium avatására és az üstökös megfigyelésére. Két évvel később befejezték a kőből épült vendégházat is, mely otthont ad az első asztrofizikai iskolájának. A teljesen beton burkolatú út Skinakas előtt elhalad Anógia történelmi városa mellett, amelynek a krétai történelemben is jól ismert szerepe volt. A csillagvizsgálótól még 6 km-t haladva elérjük az Ideon Andron barlangot, ami a mitológia szerint Zeusz gyermekéveit volt hivatott betölteni. Nos mi felmentünk a csillagvizsgálóhoz, ahonnan tiszta időben mindkét oldali tengert lehet látni. Mint láttátok mi felhős időre időzítettük, de így is pazar kilátás nyílt fentről. Megcsodáltuk a tájat lefelé és elindultunk az ominózus szerpentin irányába. Irén nem szereti a terepmotorozást, így a hegygerinc alatti kb. 15 km-es út szóba sem jöhetett. Emiatt nagyobb kitérővel a hegy alatt mentünk mintegy sok kilométert. Átértünk a másik oldalra és megérkeztünk a kereszteződéshez, ahol semmi nem utal rá, hogy az út felvisz a hegy tetejére. Mivel azonban a görög motorosokkal együtt már jártam itt, tudtam amit Irén még nem. Hozzáteszem, ha ránézünk a hegyoldalra nem is látható hogy út megy fel rajta. Érdekes látvány fogadott, itt kezdtek felhővé összeállni a pára pamacsok a légáramlatok miatt. Felértünk a kiépített pihenőbe, Irén elrohant fotózni, mert egyébként is lélegzetelállító a kilátás. (Volt kecske barátja is.) Úgy meg pláne, ha alattunk képződnek a felhők. Mondtam neki még 2 km aszfaltút van menjünk még feljebb. Az aszfalt ahol elfogyott, ott lehet lemenni a völgybe, ahol a motoros találkozó volt. Ha tovább mentünk volna, akkor a már említett Anógiába lehet átmenni, de az út minősége enyhén szólva is rossz. A távolba mutatva kértem Irént, nézze meg ott megy az út. Az arckifejezése és a reakciója mindent elmondott! Elindultunk le a hegyről, irány Zaros, ahol nagyon finom kávéval és banános nutellás palacsintával hangolódtunk az előttünk álló 40 pár kilométeres hazaútra. A lemenő nap még ránk kacsintott a hegyek közül.

2 thoughts on “Csillagvizsgáló”

  1. Márta Oraveczné Soós

    Sziasztok! Csak ámulok és bámulok ennyi hihetetlen holdbéli táj láttán, ami Krétán található és motorral elérhető (no persze csak a bátrabbaknak, mint Gábor is). A csillagvizsgáló pedig a bónusz az út tetején:)
    Iirén, minden elismerésem a tiéd, hogy bevállaltad ezt a túrát ésmég fotóztál is 🙂

    1. Tényleg eszméletlen szép, és igen elismerés az Irénnek, hogy fotózik. Egyébként már videózik is, a YouTubeon az én nevem alatt van egy pár videó, aminek többségét Ő csinálta!

Leave a Reply

%d bloggers like this: