A fiúk még mindig a poli dulja (nagy munka) bűvöletében égnek, és kívülről festik a házat, egy csiga is megirigyelné tempóban.
Gondoltam elsétálok a város másik végébe, mert amikor a veterán motor kiállításról jöttünk haza, láttam a kedvenc cipőboltomban (Noi Noi) ötven százalékos leárazás van. Ez tőlünk jó három km távolságra van, az út a gyönyörű óvároson majd a parton vezet.


Ma megint olyan szinekben pompázott a tenger, hogy hiába fotóztam itt már vagy százszor, csak elővettem a telót. Hamarjában sikerült új
kedvenc képet lőnöm, gyorsan fel is tettem, mert mindig öröm ha láthatjátok Ti is. A templom árnyékában leültem és akkor láttam, hogy a harmadik kép nem ütötte meg azt a szintet, amit egy kedves barátunk segítségével elértünk. Nagy köszönet Zsolt Horváthnak, ha valamelyik képünk kicsit értelmetlen volt, Ő szólt, hogy mire figyeljünk és mi megpróbálunk jó tanulók lenni.
Kicsi apró dolgok ezek például, a templomnál a torony is legyen benne, az ember fejét ne vágd ketté (mármint a fényképen), ha tájképet fotózol és kicsit rendetlen a part- Görögország sokak szerint szemetes, igen van ahol trehány módon eldobálnak mindenfélét, persze nem lehet tudni ki mit dobott oda, lehetett az turista is -szóval ott is találhatsz olyan részt ahol minden ok.IMG_20200821_142633.jpg
Most kicsit elkalandozok, minden este locsolok a ház körül, virágokat meg az uborkát amin végre van két darab. No meg a paradicsomot is,
és mellettük tárolom a locsolókannát, de a kanna háziemberünk jóvoltából vándorútra indul, ahol kifogy a víz ott elejti.
Így minden reggel máshol találom meg. Dehát ilyenek a görögök, ami engem nem zavar.
Megyek a cipőbolthoz és annyira szép a part, hogy minduntalan megállok fotózni. Ma direkt csináltam olyan képeket, hogy lássátok milyen egy két lépés távolságból a jó és milyen a nem túl ideális.


Bár volt pár lábbeli ami tetszett, de győzött a józan ész és a rossz nyelvek szerint (Gábor) 18 pár lábbeli, amiből kettő motoros csizma, a természetet védve úgy döntöttem, hogy csak akkor vásárolok, ha valamelyik elhasználódik ígyhát nem vettem semmit.
Nem is volt nehéz és nincs a lelkifurdalás, hogy megvettem a tizenkilencedik pár cipőt.
Megbeszéltük, hogy ma a kedvenc kifőzdénkből hozom az ebédet, ami sikerült is bár féltem már nem lesz amit nagyon szeretünk jemiszta (töltött) és lahaniko lasagne (zöldséges lasagne). Imádom ugye Lénártné Zsóka finom volt.


Hazaérve (súgva mondom) semmi változást nem tapasztaltam a házon, de majd csak kész lesz.
Manoli szerint ezt csak nyáron lehet csinálni, tehát a tél beálltáig végzünk.
Boldog vagyok, hogy egy ilyen helyen élhetek.
Az utolsó képek a hogy ne fotózz képek.

3 thoughts on “Napi séta közben”

  1. Sziasztok! Kár, hogy nem egy évvel előbb találkoztál Zsolt Horváthtal, mert akkor kevesebb vágást kellett volna csinálnom a képeken, ami nektek biztosan kis szívfájdalommal járt, nekem meg fejtörést és időkiesést okozott. Azért így is időben készen lettünk a könyvvel, mindhármunk nagy örömére:)

      1. Azt hittem, mostanában találkoztatok vele 😀 Egyébként nagyon sok jó kép volt, csak a hely volt kevés:)

Leave a Reply

%d bloggers like this: