Sziasztok,Szép napot, Kezeit csókolom, kinek-kinek tetszése szerint!

Szokásomtól eltérően most moralizálni fogok. Sokadik hozzászólás érkezik különböző csoportok kezelőitől, és szándékosan nem írok admint, mert a hideg kiráz a szótól, hogy ezt meg azt nem lehet ebben a csoportban.
Jólneveltségem folytán (na ezt nem kell elhinni), udvariasan válaszolok és tiszteletben tartom a kérést, mert az adott illető csinálja, működteti a csoportot. Ám az nem fér a kicsi kobakomba bele, miért vagyunk egymás ellen, miért nem szinesítheti az én vagy az Ő írása az adott oldalt.
Most lemegyek a tengerpartra egy kicsit figyelni, nézni az embereket, akik itt nyaralnak vagy itt élnek.
Nem látom rajtuk, hogy irigyek lennének egymásra. Az arcuk nem erről árulkodik. Tudom, látom!!!!
Ez nem azt jelenti, hogy itt nincs nézetkülönbség, elkeserítek mindenkit, van csak másképp reagálnak!
Nem a haragtartás gáncsoskodás a fő szempont, hanem a vita gyors lezárása a cél.
Mi magyarok miért részesítjük előnyben ezt a viselkedésiformát?
A kérdés költői, de aki akar válaszolhat és ütköztethetjük a nézeteinket. Személyeskedés és egymás degradálása nélkül, ez alapfeltétel. A rendszerváltás óta azon dolgozik a politikai elit, hogy megossza az amúgy erre egyébként is fogékony népünket. Sajnos azt kell mondanom sikeresen teszi.
Rengeteg fb csoportnak vagyok, vagyunk a tagjai, én személy szerint, ha nekem nem tetsző a tartalom tovább görgetek.
Pedig sokszor, sok helyen lenne kedvem kommentelni az illető bejegyzését. Kezdve a színes háttérrel felrakott ezeregyszázadik kérdést az adott témában, vagy megkérdezni a kommentelőt, ez a Te saját készítésű képed/videód?
Nem teszem, mert úgy látom a magyar emberek nagy többsége irigy (tisztelet a kivételeknek), csak Ő létezik, és csak az és úgy jó, ahogy Ő gondolja. El kell keserítenem az így gondolkodókat, a másik ember véleménye is ugyanolyan értékkel bír.

 

Tudom nehéz ezt belátni elfogadni,saját tapasztalatból mondom(Gábor).
Ráléptem egy útra, a felismeréssel, többek között ez is inspirált az otthoni légkör elhagyására.
A tavaly itt töltött hét hónap és 12e km megerősített ebben a hitemben, hogy talán jobb úton járok.
Szeretnék felépíteni a magam léptékével itt is valamit, ami még nem teljesen kristályosodott ki, de alakul.
Ebben szerepet szánok a blognak is, és a közösségi médiának is. Rossz hírem van azoknak akik ellenségnek tekintenek, ha az az ára, inkább minden csoportból távozom. Természetesen megköszönve, hogy eddig a csoportjuk tagja
lehettem/lehettünk.

 

Ennek kapcsán még egy gondolat. Az emberek szokszínűsége adja/adná a csoportok szokszinüségét, ha ebben korlátozzuk a látogatókat, azzal csak magunkat korlátozzuk. Mindez természetesen az emberi normák és az iratlan szabályok maradéktalan betartása mellett lehetséges.

 

Köszönöm

2 thoughts on “Ráléptem egy útra”

  1. Ne hagyd hogy megkereseritsenek!! Az emberek és az életvitel a legfontosabb.
    Ahogy érzem emiatt valtoztattok hazát. Más a magyar es más a kretai életérzés.
    Δεν πειράζει!! Ζωή είναι ωραία!!!

    1. Köszönöm a bíztatást, jóleső érzés, hogy tudod miről beszélek. A legfontosabb viszont az, hogy nem tudják elvenni a kedvem. Sőt megerősítés abban, hogy jó irányba haladok, és talán jól is csinálom!
      Δεν πειράζει! Ζωή είναι ωραία και καλά! Ευχαριστώ πολύ!

Leave a Reply

%d bloggers like this: