És akkor a másik fél is megszólal. Pontosabban megnyilvánul írásban. Kicsit visszamegyek az időben….
Tavaly szeptember 19-én fájó szívvel szálltam fel a Píreuszba induló hajóra. Ahogy vártam ott a Chaniai kikötőben, sok minden kavargott a fejemben. Egy ami biztos volt már akkor is, hogy ide vissza kell térnem.

dav
Szeretem ezt az életformát, tudom görögös, és azt is tudom emiatt talán nehezebb elintézni dolgokat, de nem bánom.
Szóval akkor, haza kellett mennünk, mert úgy döntöttünk az itt töltött időt maradandóvá tesszük könyv formájában.
A szerkesztése már az elindulás elött kezdetét vette, lévén az Irén oldalágán van a családban tipográfus.
Küldtük az anyagokat interneten, és bőszen ellenőriztük a megírt szövegeket.
Hazaérvén elkezdtem intézni a nyomdát, illetve elötte az ISBN számot, hogy könyvként lehessen árulni.
A szám gyakorlatilag 2-3 nap alatt megérkezett. Ettől a perctől lehet indítani az előmunkálatokat a nyomdában.
Persze rengeteg árajánlat kérés és levelezés, mert ugye árban óriási eltérések lehetnek. Nem mindegy milyen
a borító papír minősége sem, sőt a lapok minősége is nagyban befolyásolja az árat. Szerencsére a családi tipográfustól rengeteg segítséget kaptunk, amit ezúton is NAGYON KÖSZÖNÜNK MÁRTA.
Kicsit versenyfutás az idővel, hogy karácsonyra be tudjuk tuszkolni a könyvterjesztő hálózatba.
Screenshot_20191107-160241_GalleryNovember 8-án elkészült a könyv, már csak a terjesztés van hátra. Jelentem sikerült megegyezni a terjesztővel, hogy még a karásonyi csúcs elött az üzletekben legyen.
Közben én is (Gábor) találtam munkát, na ne valami kvalifikáltra gondoljatok iskolában takarítottam.
Jelen esetben ez pont így volt jó, mert tudtam a könyvvel és a mögöttes munkával is foglalkozni.
Teltek múltak a hónapok. Április 20-a utáni induást terveztem, mert a motor műszaki vizsgája még kellett az útravalók közé. És ekkor jött a vírus, ami teljesen átírta a terveinket. Itt már nagyon mehetnékünk volt, nem részletezem, hogy miért. Aki ismer tudja az okát. A várakozás nem a fő erényeink közé tartozik, de nem volt mit tenni. Közben a motor is levizsgázott, mi is elvesztettük a munkánkat mindketten. Nem vagyunk azok az emberek akiket ez eltántorít, ez sem szegte kedvünket, vártuk a lehetőséget. Szerencsére az ismerettségek jól működtek, így megint volt egy kis munkánk, most mindkettőnknek ugyanazon a helyen. Nem kellett tétlenül tölteni az időt, ami csiga lassúságúvá vált. Két hónapunk telt munkásan, na ezt nem kell nagyon komolyan venni. Lassan kezdett körvonalazódi az indulás. Szerencsénkre egy motoros barátunk Páczi István is menőkés volt. Nem meglepő módon Ő is Görörország fan, most már biztosan állíthatom, hogy a harmadik motoros Csobai Károly is, aki még csatlakozott a karavánhoz.


Megtervezte az utat, kitűztük az indulás napját is. Kicsit módosítottunk rajta, úgy gondolta István, hogy induljunk a kiírt nap elötti este. Nem sok csak 250 km,
 de nem kell az egészet egy nap alatt letolni.
Nem tudtuk, az érinteni kívánt országok hogyan reagálnak a megváltozott helyzetben. Azt kell mondanom minden téren jó választás volt, úgy az egy nappal előbb indulás, mint a kevesebb km szám egy napra. Bár teljesen jól haladtunk végig, gyakorlatilag a magyar határon 15 perc várakozás után léptünk ki, a szerb-bolgár határ 0 perc a 14 órai érkezésünk ellenére csak mi gurultunk az ellenörző kapuhoz.


A bolgár-görög határt 20 perc után abszolváltuk, már kicsit fáradtan, de szivünket melengető érzéssel húztuk a gázt esti szállásunk felé. A szállás pedig Volosz mellett Platanidában volt, ahova Istvánék évente 2-3 alkalommal leruccannak.
A tervezés és az utazás levezénylése maximálisan 5 csillagos volt.
Ezért Istvánéknak is KÖSZÖNET jár. A másnappal kapcsolatban még nem volt határozott tervünk (Irén és Gábor). Megmondom az őszintét közel 35 éve motorozom, de még sosem mentem egy nap alatt 1020 km-t. Így nem is tudhattam előre mennyire fáraszt el. Jelentem nagyon, de fűtött a továbbhaladás vágya, így elköszöntünk a csapattól, akik a Voloszi félsziget bejárását tervezték be, mi pedig a Methana félszigetet jelöltük ki aznapi szállásunk helyszinéül. Este már Methanában voltunk.

fbt
Köszönet Joseph Steiner Kristófnak

 

 

Két napra leragadtunk, mert nagyon bejött
az a mérhetetlen nyugalom és időtlenség, ami a félszigetből áradt. Ilyenkor gondolkodom el azon, vajon miért is élünk lóhalálában. Miért nem állunk meg egy kicsit pihenni, feltöltődni. Hát mit ne mondjak, a két nap elsuhant, mint a Peking-Sanghaj expressz. Indulnunk kellett, vár az otthonunk Kréta,Rethimno. A Methana félszigetről csak 240 km Pireusz, ahol még februárban leparkoltunk 2 szatyor ruhát. Pireuszba érkezésünk után gyors jegyvásárlás, majd a két csomag felvétele a barátainktól. Nagy volt a meglepetés, hogy nem maradunk pár napot, de nem akartunk abban a helyzetben kockáztatni. A két napot már ellőtük Methanára. Este 9-kor indult a hajó.

A vírushelyzet miatt fél gőzzel üzemelnek a hajótársaságok is.
Bevetettük magunkat egy sarokba, amit alkalmasnak véltünk éjszakai alvásra.
Reggel 6-kor kötöttünk ki Heraklionban.

A plusz két szatyor kicsit nehezítő tényező volt itt, a hajón még nem gondoltunk a még elöttünk álló 80 km-re. IMG_20200625_063653
Azt hiszem ez volt a legszebb 80 km Rethimnoig.

Nem igazán érdekelt egyikünket sem a plusz teher 
(mondjuk a motor nem nyilatkozott). Reggel 8 körül értünk ide Rethimnoba, házigazdánk széles mosollyal az arcán és tárt karokkal fogadott. Szeretem azt a vendégszeretetet amivel fogadnak, mintha családtagok lennénk, és ez nem csak a házigazdánkra vonatkozik. Az eltelt pár napban rengeteg látásból ismert emberrel futotunk össze.
Egytől-egyig fülig érő szájjal kérdezték, hogy vagyunk, mi van velünk!

2 thoughts on “Kréta az istenek szigete”

  1. Oraveczné Soós Márta

    Sziasztok! Köszönöm, hogy méltattátok a munkámat, igazán szívesen tettem. Legalább így én is igazán jól megismertem Krétát, az a rengeteg fotó, ami a könyvbe nem fért bele, én azokat is láthattam 🙂
    Örülök, hogy úgy néz ki, minden rendben Krétán, még magyar étterem is nyílt, bár kár, hogy nem ti csináltátok:D Nagyon szépek az újabb képek is, fotózzatok sokat, mindent, ami Kréta, szívesen nézeget, aki a blogot olvassa. További szép, hasznos időtöltést kívánok. Márta

Leave a Reply

%d bloggers like this: