Kezdjük a felfedezést

De ha már kész van motorozzunk egy kicsit. Haniaból nyugat felé a parton, mert a szervízben hamar végeztek és ismét jó idő van, irány Balos. Aki járt Krétán az tudja miről beszélek, aki nem járt még, na ők figyeljenek. Tehát a szervízből nyugat felé vesszük az irányt a parton haladunk, Agia Marina, itt 20 éve nem jártam, mondhatom nagyon megváltozott, kiépült. A turisták még nincsenek itt, ez látszik az utunkba eső halászfalvakban, bár ez utóbbi megfogalmazás már nem valós, mivel a part menti települések szinte összeérnek, annyira kiépültek. Elérjük Plataniast, majd Malamét.

Itt van egy katonai temető megnézzük, egy beteg elme mementója. Gyönyörűen rendben tartott terület, és a nyugalom szigete. Tovább gurulunk, jön Kolimvari, ahol visszamegyünk az E 75 (90)-es útra egy kicsit.

Elérjük Kissamost ahonnan a hajók indulnak Balosra és Gramvousára. A terv Balos meghódítása, 2x próbáltuk autóval, de mindkétszer sikertelenül. Irén ugyanis nem bírta az út megpróbáltatásait. Gondoltam, talán a motorral sikerül meghódítani. Tévedtem. Az első száz méter megtétele után kijelentette, hogy ő itt leszáll. Sebaj mondom én tovább megyek. Így is tettem. Na szóval aki járt itt, tudja hogy az út finoman szólva is pocsék. Földes út, és motorral is csak lépésben lehet menni.

Érdekességként írom, hogy a telefonomon a lépésszámláló tette a dolgát, este meglepve láttam, hogy mennyit “gyalogoltam”.

Felértem a hegy tetejére, útközben két kialakított autóparkoló van, fent szomorúan konstatáltam, hogy motoros cuccban kéne lefelé gyalogolnom kB. 2 km-t. Ez a kisebbik rossz, mert vissza is ennyi gyaloglás várt volna. Úgy döntöttem, csinálok pár fotót és visszamegyek, a meghódítás egy másik időpontban lesz esedékes, és hajóval.

Visszaérek Irénhez, itt konstatálom, hogy egy óra volt az út, úgy, hogy turistával egy kezemen meg tudom számolni, akivel találkoztam.

Közben kiderítette, hogy nem messze van a legöregebb olíva olaj fa, ami Krétán van. A fa Ano Vouvesben van, így Kolimvariig a nagy úton megyünk, majd jobbra Spilia és Drakonia után elérjük a fa otthonát. A múzeum nincs még nyitva, így “csak” a fát nézzük meg. A fa állítólag 2-3000 éves, és a mai napig termő. (A könyvünkben kis történettel.) Sok-sok fénykép után búcsú a fától, és Darmachori után elérjük az E 75 (90)-es utat, irány Rethimno.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: