A Krétai kezdet

Itt maradtunk egyedül, a szálloda még szinte alig üzemel, mit alig üzemel, nem szépítem mi vagyunk egyedül. Kérdésünkre, hogy meddig maradhatunk, kapjuk a választ kb. 2 hétig még nem jön csoport. Hát elkezdődik Krétai életünk. Még mielött elment volna a csapat, összeismerkedtünk Manolival, aki a későbbiekben szállásadók lesz. Ő is az Afrika Twin Club tagja. Mondtuk neki, hogy szeretnénk lakást bérelni, és dolgozni is. Telnek a napok, időközben kiderül, át kell költöznünk az átelemben található másik szállodába.

Sok minden nem történik, ötödik napja esik az eső, a szél pedig orkánszerűen fúj. Sétálgatunk ismerkedünk a még alvó várossal, mert a szél és eső ellenére nincs hideg.

Mindkettőnkben motoszkál egy gondolat, mégpedig az, hogy ha nem találunk lakást, záros határidőn belül, vissza kell mennünk a kontinensre. Nem titkoljuk, kitűztük a visszaút idejét is, legkésőbb április 20-a. Nem szállodai lakhatást terveztünk, ezek az összegek elég borsosak. Ámde ne búslakodjunk, az égiek, na meg a legutóbb megismert barátunk küld egy üzenetet, másnap eljön, és mutatni akar valamit. Hozzáteszem, Rethimnoban nehéz lakást találni, mert vagy a turistákat várják a lakástulajok, vagy az egyetemistákat. Nem telnek tétlenül a napok, minden fórumon keresgélünk. A régi ismeretségeinket felkeressük lakásbérlés ügyben. A másik Manoli barátunk, akinél nyaranta bérelünk apartmant, mondja, hogy diákokkal van tele. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb június középén tudnánk hosszútávra beköltözni. A másik ismerős szintén elkeserít, ő egyáltalán nem tud szobát adni, mert nála a diákok évek óta négy évre előre kiveszik a lakásait, így a másnapra koncentrálunk.


Izgatottan várjuk reggel Manolit, aki pontosan érkezik, rácáfolva a mende-mondákra, miszerint a görögök nem tartják be az általuk megígért időt. Itt megint megjegyzem, nekünk eddig csak pozitív tapasztalat jutott, mindenki a megígért időre megjelent.


Na és akkor Manoli a kis Suzuki Jimmy terepjárójába beültet, Irén elöl, mert ott van ülés, én hátul, mert ott csak egy rekesz van. Később elmondja Manoli, hogy csak két személyes az autó, ezért nincs hátul ülés. Nem sokat autózunk kifelé, kb. 6-800 métert, és bekanyarodunk egy zsákutcába. Rögtön a második háznál megáll, mondja hogy ez a kis házat a szülei lakták, de mivel semmi kiadó lakásról nincs tudomása, ezért úgy gondolja, ő kiadja nekünk. Van egy kis probléma, amit még meg kell oldani ha tetszik nekünk a kecó. Megnézzük, tetszik, már csak a szoba mennyezete amit ki kell javítani. Ja és az egyik szoba az övé marad, mert a méhészkedős felszerelését ott tartja. Sebaj egy szoba elég nekünk, és fülig ér a szánk, hogy sikerül itt maradni. Megígéri, hogy április 10-én átköltözhetünk, addig megcsinálja a mennyezet javítását. Madarat lehet velünk fogatni, annyira örülünk.

Mostmár mondhatjuk, elkezdődik a Krétai életünk!

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: