Harmadik nap

Mondanom nem kell este megint eszegetős iszogatós hagyományos görög zenét hallgatós vacsora van. Reggel a kávézóban az arcokat elnézve, nem sok alvás sikeredett. Személy szerint nem is értem, hogy bírják az iramot, megmondom őszintén nekem már az is kihívást jelent, ha este 11 után még ébren vagyok. Na de a mai napra, mivel csak este indul a hajó, van mit nézni. Első utunk Spilibe vezet, a későbbiekben szinte heti rendszerességgel jártuk fel ide egy kávé vagy narancslé ívására, most március vége van, a természet ébredezik, a tegnapi 11-es szélnek nyoma sincs, süt a nap ezerrel, és van vagy 20 fok.

Kimondottan kellemes motoros idő van. Mivel ma egy program van mindenkinek, megtöltjük az éppen nyitva levő kávézókat, merthogy még nem mind nyitott ki. Spili egyébként a 400 méter magas fehér hegy alatt található, Rethimnotól 26 km-re. Egy tejszínhabos sütit eszünk és egy kávéval leöblítjük, a társaság egy része napfürdőzik, míg mások az éppen éledező falut és portékáit veszik szemügyre. A kis pihenő majdnem két órásra sikeredett. Indulunk tovább, a sziget népességben második legnagyobb városába Haniaba.

Itt a régi kikötő egy kávézója pont megfelel az idő eltöltésére az ebédig, ami általában három óra tájban aktuális. A kikötő a hosszú hétvége miatt telis tele van sétáló, napfürdőző emberekkel. Lassan átmegyünk az ebéd helyszínére, a városban minden félé lezárások vannak, elég nehéz motorral közlekedni, az autókról már nem is beszélek.

Az egyik ilyen lezárásnál Sofokli, aki vezeti a csapatot, kedélyes beszélgetésbe kezd a forgalmat irányító, na jó inkább néző rendőrrel. A biztos úr érdeklődve kérdezi, honnan jön a csapat, a válasz után, ami Athén, még nagyobb mosoly kerekedik az arcán, elmondja ő is szolgált ott. Na erre Sofokli már csak azzal tromfol, hogy mi Magyarországról jöttünk. A rendőr elismerően bólogat, és meglapogatja a hátam, bravó bravó szavak kíséretében, majd mutatja a csapatnak, hogy arra tudunk szép lassan elmenni, de vigyázva a gyalogosokra.

Megérkezünk az Achilleas étterembe, ami már zsúfolásig megtelt. Álmomban nem gondoltam, hogy itt nekünk is lesz helyünk, de megoldották. Tudni kell, hogy a Március 25.-e ünnep, és ilyenkor bakaliarot (hasonló a mi hekkünkhöz) esznek fokhagymás krumpipürével. Itt kóstoltuk meg először, majd később szinte vadásztuk, mert nagyon finom, ízletes. Lassan kezdenek öltözködni, mert indulni kell a hajóhoz. Előtte azonban segítenek visszaváltani a mi jegyünket, mert mi úgy döntünk a szigeten próbálunk szerencsét. Haniaból indulunk, Rethimnoig együtt megyünk a csapattal, mi a szállodába, ők Iraklionba az este kilenckor induló hajóhoz.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: