A sziget

Az emberek teljesen más mentalitást képviselnek. A kint töltött fél év alatt, nem találkoztam olyan emberrel, aki ne akart volna megérteni. Talán kettő ilyen eset történt, egy a szigeten, egy pedig a kontinensen, az utolsó pont egy étteremben kaja rendelésnél. A szigeten és a szárazföldön az a tapasztalatunk, hogy kedvesek és meg akarnak érteni. Na de inkább a túráink, azok lényegesebbek. Márciusban egy kellemes hőmérsékletű, de napos-felhős időben szálltunk ki az egyik nagy hajótársaság járművéből. Itt már várt az Afrika Twin klub Krétai tagja. Ő nem hagyja el a szigetet, mert fél a repüléstől is, na meg a hajózástól is. Így valljuk meg nehéz elhagyni Krétát. Ezt az információt egy későbbi találkozásunk alkalmával mondta el. Nem kis megdöbbenést és mosolyt csalva ezzel az arcunkra. Bár elmondása szerint minden nap 45 percet tölt úszással.

A csapat egy a kikötő közelében lévő motoros kávézóban beszéli meg, ki az aki Knossost szeretné megnézni, és ki az aki a régi úton Rethimnot veszi célba. Elárulom mi a második csapatot erősítjük. Barátainknál egy kávé tudvalevően egy óra, itt azonban csapatról beszélünk, ez nehezítő tényező, így megduplázzuk a kávézóban töltött időt. Lassan szedelőzködik a brigád. Indulunk, kicsit izgulok, vagy inkább várakozással nézek az út elébe. Annak ellenére, hogy március van, a táj már kezd ébredezni.

Az út a zenészek faluján keresztül vezet, Anogia a neve. Itt kis technikai pihenőt tartunk. A falu egyik terén ami még nem bővelkedik árnyékot adó lombkoronát viselő fákban, állunk meg. Nagy ováció övezi a csapatot. Meglátogatunk egy motoros barátot is aki old timerekkel foglalkozik. gy “vonatoztunk” be Rethimnoba. A városba ami nyaralásaink helyszíne évek óta, nagyon más arcát mutatja így turisták nélkül. Nekem tetszik! Elfoglaljuk a szállást, majd séta az óvárosba, na nem gyalog, hanem motorral.

A klubtársak már keresik az esti vacsorázós helyet. Mi egy kis tényleges séta után elvisszük a motort pihenőre, mert az este zúzós lesz.

Eszem-iszom, dínom-dánom, tánci-tánci. “Reggel” 10 óra van meghatározva indulási időnek. Kezdenek szállingózni motoros társaink, hát mit ne mondjak, nem friss és üde arccal. Mi viszonylag korán leléptünk, aludni is kell alapon.

A szél veszettül fúj, ez kis tanácstalanságot és nagy kupaktanácsot eredményez. Természetesen a kávézóban, ami mostanság csendes, hamar zsibvásári hangulat alakul ki. Mintha az általános iskola alsó tagozatában volnánk. Megszületik a döntés, eredeti terv szerint haladunk, először Arkadi kolostor, nem mellesleg 1866-ban ezen a napon a kolostorban az ellenállók felrobbantották magukat ezzel nyomatékosítva ellenérzésüket a törökkel szemben, majd innen tovább Frangokastello. Na a hegy másik oldalán már írtózatos szélben kanyargunk, ami fejtörést okoz a főnökségnek. Kis pihenő egy kafenionban, amiről én meg nem mondtam volna, hogy kávézó, inkább az az érzésem támadt, hogy valakinek a nappalijában vagyunk. Sebaj, hamar előkerülnek a rakis üvegek, nem gond, hogy motorral vagyunk. Kérdésünkre elmondják, várjuk, hogy csillapodjon a szél. Hahaha. Jó duma!

Érdekes látványt nyújt a hegyről süvítő szél, ahogy a líbiai tengert elérve borzolja a kék vizet. Mivel a szél nem csillapodik kiadják az utasítást indulunk tovább. Egy szerpentínen haladunk, nem egy leányálom, ahogy a szél dolgozik, de már itt megfogadom, hogy ide visszajövök. Fent a hegy teteje után elérünk egy völgyet, itt a motor hőmérője mindössze 8 fokot mutat. Picit fázunk, de a kanyargós út magával ragad, és már nem is fázunk annyira. Bő 30 km, és visszaérünk a bázisra, Rethimnoba.

Folytatása következik!

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: