Megérkezés

Sajnos a plusz nap elszaladt. Pedig isten bizony nem csináltunk semmit. Ezt most szó szerint kell érteni. Egész nap élveztük az őszi nap sugarait, no és persze fürödtünk sokat. A víz olyan selymes mintha, Krétán a déli oldalon lubickolnánk.


Megbeszéltük, hogy reggel korán indulunk, mert a következő éjszakát Turnu Severinben (Szörényvár) töltjük. Reggel fél nyolckor nekiindultunk kicsit szomorúan az etapnak. A reggelek a meleg napok ellenére motoron kicsit hűsnek mutatkoznak már. Mivel a forgalom nem számottevő, hamar beérünk Thessalonikibe. Az elkerüljön araszolunk, hogy rákanyarodjunk a Serres felé vezető autópályára. Itt is elmondható Thesszaloníkire gondolok, hogy reggel érezhető a nagyvárosi hangulat a közlekedésben. Rengetegen próbálnak bejutni a nagyvárosba. A kb. 40 perc alatt amíg beértünk Szalonikibe, annyit melegedett az idő, hogy már kimondottan kellemesé szelídült. Megtaláltuk a határ felé vezető utat. Itt a táj már nagyon egyhangú, vagy csak nekem tűnik annak. Gondolataimban nem akarom elhagyni görögföldet. Hamar elérjük a határt, itt megint az emlékek ugranak be, március 17-én itt csináltuk az első Görögországi fotót.

Mivel hatszáz km feletti a mai utunk, robogunk az autópályán. Csak a hátsó felünk tudatja, hogy ideje pihenni, tankolni ugyanis csak a harmadik megállónál kell, ez a nagy tank előnye. Az egyik kútnál kávét iszogatva (Bulgária), a kutas kedélyesen szóba elegyedik velünk. Kérdezi honnan jöttünk, mert ő is motoros. Jól esik kicsit mutogatva, több nyelv szavait használva kommunikálni. De vár a sok km, búcsút intünk alkalmi barátunknak. Az út egyhangú Szófiáig, innen egy kicsit “izgalmas” mert nem autópálya. Remek minőségű az út, Montana felé haladva. A táj itt is kezdi lombhullatós arcát mutatni és a meleg is az a bágyadt. Felérünk Vidinbe, ahol a híd van és persze a bulgár-román határ. Na innen már csak komótosan lehet haladni. Nem baj, az út nagy részén túl vagyunk, idővel is jól állunk. Sötétedés előtt megérkeztünk a Szörényvári Hotel Tropicalba. Tudni kell, hogy a tiszteletbeli magyar konzulé a szállás. Remek ételekkel és szobákkal várják az ide látogatókat. Nem mellékesen tud magyarul is a tiszteletbeli konzul, a fia nem, viszont aki igényli elviszi sétarepülésre a Duna-Tisza delta fölé.

Reggelire csak kávét kértünk, ezt megisszuk és megyünk. A Duna román oldalán megyünk, fantasztikus látvány, kicsit megállunk a Decebal szobornál.

Lassan elhagyjuk a Duna vonalát, utunk Kiszomborig, kissé egyhangú, mivel futár korunkból betéve ismerjük. Megérkezünk vegyes érzelmekkel Magyarországra, jó látni a több mint fél éve nem látott barátokat, de sajnos más pozitívum nem jut eszembe.

HABÁR A KÖNYV, AMI AZÓTA MEGJELENT, MÉGISCSAK ILYEN!!!

HA SZERETNÉD MEGVÁSÁROLNI PRIVÁT ÜZENETBEN JELEZD: info@bazinagymotorozasgorogorszagban.hu

vagy a

Bazi nagy motorozás Görögországban (Facebook) privát üzenetben.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: