Tamás Rodoszon

Éjszaka egész jól tudtam aludni a két összetolt fotelon. Nem volt kifejezetten kényelmes, de ki lehetett bírni. Éjjel kikötöttünk Szantorinin, reggel pedig Kos szigetén. A kikötőhöz közeledve olyan hangerővel szólalt meg a hangosbemondó, hogy nem volt ember, aki ne ébredt volna fel rá. Délelőtt 11 körül értünk Rodosz kikötőjébe. Kerestem valami reggelit, majd irány a 70km-re lévő szállás. Pillanatok alatt alkalmazkodtam a helyi szokásokhoz: se lábszárvédő, se kesztyű, se motoros kabát. Úgyhogy pólóban indultam tovább. Itt sokan még bukósisakot sem vesznek a motorozáshoz, de annyira laza azért nem mertem lenni. Délután értem Apolakkiába, ahol a szállásom volt. Miután lecuccoltam, még gurultam egyet a környéken és megvártam a tengerparton a naplementét.

Mivel a sziget nem túl nagy és 1 hetem volt körbejárni, így tudtam, hogy nem kell kapkodnom. Így strandolni is volt időm bőven. Úgyhogy az érkezés utáni napon lementem a közeli tengerpartra. Alig lézengett pár ember a parton. Na nem azért, mert rossz idő volt, hanem mert a szigetnek ezen a részén többnyire nagy a szél is és a hullámok is. De én ezt tudtam előre, azért is választottam ezt a környéket. A nagy hullámokban órákig képes vagyok ugrálni, a szél nem zavar túlzottan, viszont cserébe nincs nyüzsi és ricsaj. Ebédre az út mentén talált fügefáról lakmároztam a mézédes fügét. Délután megnéztem a közelben lévő Monolithosi kastély maradványát, majd estefelé még át motoroztam a közeli Prasonisire, ahol a két tenger összeér. Itt szinte állandóan fúj a szél, így ez a hely kedvelt a kite-osok és a szörfösök körében. Innen is naplemente után indultam haza.

A következő napon a sziget keleti oldalát jártam be. Útba ejtettem Lindost, Tsampika Beach-et, Afandou Beach-et és az Anthony Quinn öblöt is megcsodáltam egy magas szirtről. Végül még bóklásztam kicsit Falirakiban.

Másnap délelőtt megint fürdés a közeli strandon. Először Limni Beach-re mentem, majd onnan kicsit feljebb. Ott már teljesen egyedül voltam, közel-távol senki sem volt a parton. A hullámok továbbra is nagyok voltak, az egyik le is döntött a lábamról, mire felkeltem, már nem volt rajtam a napszemüvegem. Sajnos a nagy hullámzásban esélytelen volt megtalálni. Délután megkerültem az Attavyros hegyet északról, majd Eleousa felé vettem az irányt. Csodás erdei út vezet idáig a fenyők közt. Egy régi, elhagyatott szanatórium épülete található itt, kicsit szellemváros benyomását keltve. Estére a rodoszi óváros volt betervezve, az addig hátralévő időbe bele fért még egy fürdés Kremasti környékén. A főváros felé felmentem a Filerimos kolostornál lévő nagy kereszthez, de sajnos zárva volt már. Cserébe a kilátás és az út mentén sétáló pávák látványa kárpótolt. Már sötét volt, amikor a nyüzsgő óvároshoz értem. Hömpölygő tömeg, rengeteg árus, még több étterem. Hangulatos nagyon, mindenképp megéri egyszer megnézni. Átsétáltam még a közeli kikötőbe, ahol a telihold táncát néztem egy darabig a vízen. Éjszaka még egy órás út volt hazafelé. Fárasztó nap volt, sok-sok élménnyel.

Van Arkhangelos mellett egy kisebb hegyorom, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerpartra. A táj kies, köves, néhol egy-egy magányos olajfával, engem holdbéli tájra emlékeztetett. Kicsit mászni kellett a meredek sziklákon, de a látvány megérte a fáradozást. Délután a pillangók völgyébe látogattam el. Szép volt és érdekes, de hamar meg lehet unni a rengeteg lepke látványát. A mai napra még be volt tervezve a Kritinia közelében lévő várrom meglátogatása. Útközben még egy strandolás is belefért. Hazafelé egy hegyoldalban ért a naplemente, így megálltam néhány fotó erejéig.

Kimerített az elmúlt néhány nap, így a következő nap csak henyéléssel telt. Kimentem a tengerpartra, felhúztam a strandsátort és élveztem a tenger morajlását. Néha még be is aludtam kicsit. Este vacsora után összebarátkoztam egy kiskutyussal a falucska főterén. Egy darabig játszottunk, majd lefeküdt mellém a földre és bedobta a szunyát.

Utolsó nap megkérdeztem, mikor kell elhagynom a szállást. Jó fej volt a tulaj, mondta, hogy maradhatok délután 4-5-ig, de cserébe megkért, hogy adjak jó értékelést a szállásról. Így megint elmentem Prasonisire, de most még a nappali órákban. Kint volt ugyan a fürdeni tilos tábla a szörfösök miatt, de mivel más is bemerészkedett a vízbe, én is fürödtem egy jót, habár egyik szemem mindig a szörfösökön volt. Délután visszamentem felpakolni a cuccomat, majd irány a kikötő. Szép komótosan, hiszen csak este indult a komp tovább Krétára.

Rodoszt összességében úgy tudnám leírni, mintha Kréta kicsinyített mása lenne. Rengeteg csodaszép hely van itt is, csak a méretek és a távolságok kisebbek. A tenger kifejezetten kellemes volt, és sok jobbnál jobb strand van. Kiépített strandok büfével, napágyakkal épp úgy megtalálhatók, mint parányi kis öblök vagy éppen hosszú kietlen partszakaszok. Örülök, hogy úgy alakult, hogy el tudtam itt tölteni egy hetet. Mint említettem, kicsi a sziget, de mégis sikerült vagy 1200km-t össze motoroznom Rodoszon.

A beszámoló a krétai élményekkel folytatódik rövidesen…

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: