Vai 2

Benne jártunk a délutánban, de nem nagyon akaródzott elindulni. Kellemes hely Vai, van valami bája ami megfogott, a sok turista ellenére. Az autós parkolóra kitették a megtelt táblát. Ahogy távolodtunk, az út mentén még legalább egy km-en kersztül parkoló autók látványa fogadott. Lassan tova araszoltunk a holdbéli tájon.

A kereszteződésben Zakrosz felé kanyarodtunk. Úgy néztük, erre is vissza jutunk Ierapetra felé. Zakrosnál megálltunk, pont a falu előtt van egy kút, az árnyékban. Észrevettünk egy csomó fügefát. Az előző naphoz hasonlóan jól belakmároztunk. Jót tett a technikai szünet, de mennünk kell tovább.

Xerokampos a következő megállónk. Egy pici kis falu, jó nagy parttal. Itt a köves úton mentünk le a partra, csak visszafelé láttuk, hogy van egy aránylag simább lejutási lehetőség is. Na mindegy. Ezért vannak az endurók.

Innen ismét hegynek felfelé vettük az irány Ziros felé. Jó kis szerpentines út fel. A hegy fenti részén, direkt nem írom, hogy tetején, ismét a sárga és a szürke szín dominál. Sárga a melegtől kiszáradt növényzet, szürkék a kisebb nagyobb sziklák.

De valószínű, hogy felértünk majdnem a legmagasabb pontra. Ezt abból vettük észre, hogy tőlünk jobbra egy lokátorállomás volt a távolban. Nem vettük volna észre, ha egyszer csak hátulról végtelen hangzavarral két vadászgép húzott el. Na de ezzel még nem volt vége a légiparádénak, pedig augusztus 20.-a már elmúlt. Megkerülték a lokátort, és mégegyszer elrepültek felettünk úgy 100 méterrel. Egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy ilyenben is csak Krétán lehet részed. Este megint pancsi a medencében, majd séta és vacsi a “belvárosban”. Az éttermet az előző napon ajánlották Irénnek. Állítólag egy 20 éve itt élő osztrák pár vezeti. Az étel nagyon finom volt, a pincérük pedig humoros.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: