Szurdok HA (Φαράγγι)

És akkor, ha már megérkeztünk Mirtosba, mert hogy időből van a legkevesebb, irány a HA szurdok. Mivel Tamás is ugyanúgy gondolkodott mint mi, elindultunk. Benne jártunk a délutánban, de még igen meleg volt. Viszont a szél is fújt, ami itt jól jött, volt ahol nem annyira jött jól. No de erről majd később.

Első próbálkozásra a szurdok alját lőttük be. Igen ám, de itt van egy igen nagy vízmosás ami megnehezíti az oda jutást. Sebaj, gondoltuk kicsi gyaloglás és no problem. Hát no problem volt, mert kb. 100 métert lehetett még gyalog megtenni. Útközben találkoztunk egy görög családdal is. Mi vissza araszoltunk a motorokhoz, kicsit még fotóztunk, mire a másik oldalról kiabálásra lettünk figyelmesek. Hát a görög család apa és lány tagja valahogy átjutottak a vízmosás másik oldalára, és nagy boldogan ezt akarták velünk is megosztani. Azt kiabálták halló Budapest, széles integetés közben. Na mi sem voltunk nyuszik, integetve kiabáltuk vissza bravo Ellada!

Mivel makacs vagyok, és Tamást sem kell félteni, már a térképet nézegette a telefonján. Hogy tudnánk felmenni a tetejére. Tamás talált egy utat. Na go. Az alján megkérdezte, hogy biztos? Mondtam ez még belefér nekem. Szerencsére nem sok autóval találkoztunk, mert bajban lettünk volna. Mikor már elég magasan jártunk, Irén elkezdte mondani hátulról, hogy neki már itt elég, leszáll és majd lefelé felvesszük. Hát jó legyen.

Mentünk tovább ketten Tamással, majd úgy 800 méter és három kanyar után, egy teljesen jó minőségű aszfalt útra értünk. Tamás megállt fotózni, gondoltam felhívom az én kedvesem, ha még nem ért le (ez csak vicc), akkor visszamegyek érte, mert itt gyönyörű a kilátás is meg az út is. Így is lett! Ismét hárman haladtunk felfelé. Beértünk egy isten háta mögötti kis faluba, természetesen kávé, üdítő, meg kis locsi-fecsi a helyiekkel. Irén első kérdése, szokott itt hó lenni?

A kafenion tulajdonosa kézenfogva, bevitte a belső helységbe, és a falon lévő képekre mutatott. Írén állát én kaptam el, nehogy a földre essen. A tulaj jót nevetett a reakcióján. Elmondta, hogyha leesett a hó itt ülnek, mert lemenni sem tudnak nagyrészt. Na ezt nem várjuk meg (a hóra gondolok), amúgy is kellően elfáradtunk, elindultunk lefelé a hegyről, szállásunk irányába Mirtosba. Kellemes nap kerekedett belőle, még az eltévedések ellenére is.

Comments (2)

  1. Válasz

    Gyönyörű helyeken motoroztok. Én autóval is féltem mikor erre jártam. Θρυπτι talán a falucska neve?
    Mert akkor én is ettem már ott rantottat.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: