Irány kelet Kréta

Hát nekiindultunk a keleti oldal felfedezésére. Tamás Mirtosban (14 km Ierapetrától) foglalt magának szállást, ránéztem, volt még szabad szobájuk. Így nem kell egymást kergetnünk, egy esti pancsi mellett meg tudjuk beszélni a másnapra tervezett utunkat. Az oda vezető út kicsit kalandosra sikeredett. Ja Tamás a facén a Bulgária Rodosz Kréta motorral 2019-ben oldalon ír. Olvassátok!

Na szóval, az út Iraklionig csodás, a hegyek oldalában kanyarog. Ez nem az új út, és nem a régi. A kettő között van ez az út. Van egy szakasz, ahol már nagyon a közeli Iraklion monumentális városa látszik a hegyoldalból. Hát mit ne mondják impozáns látvány. Leereszkedve a hegyről kicsit a fő úton haladtunk, majd Hersonissos magasságában bekanyarodtunk a hegyek felé Kastelli irányába.

Kastellit elérve nem láttam útjelző táblát amin Ano Viannos lenne kiírva. Csak később eszméltem rá, hogy a táblákon az Ano szó nem szerepelt. Ezzel jól megtréfálva minket. Amikor megálltunk térképet böngészni, a safari autós kérdezte, hova akarunk menni. Mondtam, hogy Ano Viannos felé, kis félmosollyal az arcán mondja, akkor vissza kell mennetek Kastelliig. Akkor visszamentünk. Kis bolyongás után elindultunk egy úton felfelé. Egy idő után dejavue érzésem támadt, itt már jártunk. Ja itt fordultunk vissza. Hát megint visszafordulás. De már bekapcsoltam a gps-t, hogy vigyen rá a jó útra. Megvan. Elértük Ano Viannost, ami a táblákon csak Viannosként szerepel, itt a nagy ijedségre ittunk egy kávét, meg az Irén előkerített egy bougatsat is, a főtéri platán árnyékában.

Vércukorszint rendben indulás tovább. Mondanom nem kell a Tamással megbeszélt időre nem sikerül odaérni, így írtunk neki, hogy ne várjon ránk.

Lementünk Keratokambosba (nem a nagy úton).

Majd a partmenti utat szemeltük ki. Rengeteg üvegház, itt nem a turisták izzadnak, hanem a banánok. Egy ideig jónak tünt az út, de egy idő után nem annyira tűnt jónak. Az Irén mondta, hogy forduljunk vissza. Én makacs emberként hevesen gesztikulálva elleneztem. Így abszolváltunk egy kb.4-5 km-es földutat. Egyikünk sem volt vicces kedvében, de megbeszéltük, ha egy nap eltévedéssel indul akkor a végén se várjunk mást. Aztán amikor már az izzadságban fürödtünk, Vatos falucskában egy fagyis kocsit értünk utol. Ő is a tengerparton araszolt, gondoltam, helyi lévén csak tudja merre megy. Jó döntés volt, 1-2 km után betonút lett, és elértük szálláshelyünket Mirtost is.

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: