Σταφύλι (szőlő)

A mindennapok amire sokan kíváncsiak. Van nekünk egy drága jó mentorunk, aki 30 éve él Krétán. Diplomával a zsebében beleszeretett a szigetbe. A kezdet neki sem volt egyszerű, mert szőlőt és olívát szedett, amit szeretett. Ez adta az első időkben a betevőre és bulira valót.

Megszervezte nekünk, hogy egy szőlő birtok napjába részt vegyünk.


-A háromnapos intenzív Kréta keleti oldal bejárás után, amin egy magyar motorossal vettünk részt. Ő egyedül vágott neki, Bulgária-Rodosz-Kréta motorral 2019 fb. oldalon olvashatjátok az írásait. Nagyon jó volt együtt felfedezni a keleti oldalt, amiről nem sokára kaptok brszámolót.-

Messze nem voltunk ragyogó állapotban, mikor is jött az üzenet, mehetünk a farm csomagoló üzemébe. És amilyen drága a mi Zsuzsánk, nála alhattunk, és ki is visz mert ugye ezek a helyek nem a városközpontban vannak.

8 órakor ott is voltunk. Én (Irén) egy gépsor mellett találtam magam, ahol teli rekeszekben érkezik a szőlő, nem ritka a 30-40 cm-es több kilós fürt. Ezt kell letakarítani (Katariszmo) szót örökre megjegyeztem. Elmondták, hogy a lehullott szemnek helyén a kis kacs levágandó, ugyanúgy mint a puha és romlott szemek, amiket ki kell vágni egy kis olló szerű eszközzel. Majd szépen formára vágva a megfelelő dobozba, zacskóba tenni. Minden doboz meghatározott súlyú kell, hogy legyen. 10 órakor van az első szünet, mindenki indul kávézni, persze amit maga hozott otthonról, meg valami ennikét. Albán nők végzik általában ezt a munkát. Mivel nálam csak víz volt, nem ültem az asztalhoz, de nem hagyták annyiban.

Aki fél a menekültektől, ezt a részt nyugodtan hagyja ki, vagy csak azért is olvassa el, mert első kézből kaphat információt arról, hogy milyen jó emberek.

Mondták, hogy üljek le, honnan jöttem, meddig maradok kérdések után, észrevették, hogy nincs nálam étel. Először alkalmi beszélgetőtársam kínált meg házi kekszel, amit ő sütött, majd a többiek is hoztak kóstolót. Sült padlizsán, sütike, és egyben sült zöldségek tették boldoggá a szünetet. Mivel én nagyon szeretem a hasam, ez a sok színű étel kavalkád nagyon jól esett. De ennél is jobban a gesztus. Segítettek valakin, akit életükben először láttak, de éhes volt és enni adtak. EMBEREK csupa nagy betűvel. Vajon az ő rokonaik kaptak-e így segítséget, amikor ők szorultak rá? Csak remélni merem.

Nem tartozik ide, de leírom. Amikor a sokat szídott, rettegett migránsok jöttek, jelentkeztünk segítőnek. Amit ma már büntetnének. Fogadtuk, irányítottuk, ételt osztottunk, és a sors vissza adta, amit adtunk.

De felhangzott a páme (gyerünk), és mindenki ment vissza a fürtökhöz. Nagyon sokat segített a mellettem dolgozó asszony, ha ügyetlenkedtem, végtelen türelemmel rakta a szőlőt. A kész dobozok egy futószalagon kerültek Gáborékhoz, ahol felcimkézték és raklapra rakták. Az sem volt könnyű, 5 dobozt viszel egyszerre, és építs belőle másfél ember magasságú tornyot. Nagyon nehéz fizikai munka mindkettő. Minden tiszteletem ezeké az embereké, napi 10-12 órát dolgoznak leginkább állva. Van ugyan egy szék, de arról nem tudsz rendesen dolgozni. A kezed percek alatt tiszta ragacs, gyakran be is görcsöl, délután már igen gyakran gondoltam arra, hogy lehetne már szünet.

Mikor a szupermarketben elveszünk egy zacsi szőlőt, soha nem gondoltam rá, milyen kemény munka előzi meg, hogy oda kerüljön. Ezután mindig eszembe fog jutni!

Még mi a farmon voltunk, Zsuzsa sem tétlenkedett, aki egy jó kis tavernát vezet Arhanesben. Az Irakliontól 18 km-re található falut nagyon ajánlom mindenkinek, főleg mert itt van a BAKALIKO taverna. Mindent kicsit másképp, kicsit egyedi elgondolások alapján készít. Ettől lesz minden étel olyan finom.

Szóval 15 kg fügét vett pártfogásba és készített belőle chutneyt (rántott sajthoz és salátákhoz adja). Este átjött a farmra, haza vitt pátyolgatott, majd egyik kutyája kíséretében aludni tértünk.

Comments (2)

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: