Egy harminc éve itt élő honfitársunkat látogattuk meg Archanesben. De nem az új utat választottuk. Stavromenosnál átmentünk a régi útra, egyrészről jóval kevesebb autó jár ott, és nem elhanyagolhatóan hegyen völgyön kanyarog. A délelőtti melegben a kis falvakban csak elvétve lehet embereket látni, azok is inkább gyerekek, akik kihasználják a nyári szünet utolsó napjait. Érdekes, itt még divat a gyerekeknél, hogy az utcán játszanak, fociznak, fogócskáznak, nem a telefonukat nyomkodva léteznek. Na ez csak egy kis kitérő volt.


Az út nagy részben olajfa ligetek mellett kanyarog. Drosiaban ittunk egy kávét. A négy házból álló falucska főterén, a tavernában javában sült a hús, és az asztalokra is friss terítékek kerültek. Úgy gondolom valamiféle ünnep lesz.

Folytatva utunkat elhagytuk Marathost, a kanyargós úton pazar látványt nyújt a távolban Iraklion. Látni a kikötőt meg a repteret, na meg az OFI Kréta stadionját. Kis szakaszon az új utat használjuk, amig le nem kanyarodunk Marades felé. Onnan kis kunkorral, Vaszilieszt vettük célba. Sillamos után, ahol a domboldal telis tele volt szőlővel, megérkeztünk Archanesbe. Már látványában is kirítt az utunk során érintett falvak közül. Látszik, hogy ez lehet az itteni Rózsadomb. Na gugli barátunk is felébredt, és lökte a címet. Bakaliko az étterem neve. Egy hangulatos tavernákkal teli kis téren van. Ötvöződik itt a múlt és a jelen. A régi kafenionban az öregek ülnek szinte egész nap, egy kávét kortyolgatva, harsányan győzködve egymást a politikáról. Zsuzsa a tulajdonos, idén 30 éve, hogy Krétát választotta otthonául. A sztorimesélés egész naplementéig tartott.

Természetesen, ha már ott jártunk, megkóstoltuk az ételeiket is. Ettünk favát, amit itt kis kosárkának alakítanak ki, majd megtöltik, a neve bujurdi (ami áll paradicsom paprika és sajtkrémből). A bifteki, itt kicsit másképp, karamellizált hagyma és gombával a tetején sajttal. Majd következett az édesség, ami palacsinta ( a palacsintában fügelekvár dió és petimezi van.
A petimezi az a szőlő szirup.
A fagyi pedig joghurt mézes diós). És citromos süti, ami igazán citromos.

Aki Iraklion környékén jár, mindenképp térjen be enni, inni is mert van ám csapolt sör (Haniai). Ezek mellett autentikus borok, sajtok, olivatermékek ott helyben kóstolóval. Nem mellesleg a délelőttös műszakot mindig Zsuzsa viszi. Sötétedés előtt elköszöntünk, Zsuzsa elektromos biciklivel, mi motorral indultunk haza.

1 thought on “Bakaliko”

  1. Árki József

    Nagyon jól megfogott hangulatú képeket készítetek a fantasztikus útjaitokról. Öröm nézni őket a fórumokon felrakott szőrös lábak helyett. Én leginkább a hatalmas fákra csodálkozom rá krétán, amik érdekes módon ott nincsenek útban. Legfeljebb ráépítik az épületet, mint a zöld oázisban a tavernát. Különösen azokat a helyeket gyűjtöm, ahol a fa, éppen az út nyomvonalában nőtt, és meghagyták az út közepén, mint pl. Filakiban is. Sajnos a mobiltelefonos meglátásaitokkal vitatkoznék. olvassátok:https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=3321934291677154033#editor/target=post;postID=4194142326709679014;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=5;src=postname

Leave a Reply

%d bloggers like this: