Kaptunk visszajelzést, hogy szeretnétek tudni, hogyan is telnek a mindennapok.No akkor a mai napunk.Tegnap este, Manolis barátunk szólt, hogy a kamerás cég jelezte, hogy Iraklionban az üzletükben átvehetem a javításra leadott jószágot. Mert mindenhez is görög telefonszám kell.Előzményként leírom, hogy kb. egy hónapja akciós volt az akció kamera. Nosza vettem egyet, gondoltam jó lesz az, ha kanyargós úton járunk a hegyekben. Meg egyébként is na.Hát a kamera nem tette a dolgát. Visszavittem a boltba, mondták 30 nap az ügyintézés. Hála isten, most nem érvényes a görög mentalitás, mert 2 hét alatt (úgy, hogy Athénba küldték) megjött a válasz. Csere.Ezért mentem/ünk Iraklionba, de ha már ott ténfergünk egy kis kultúrát is becsempésztünk az életünkbe, és a csajok nagy kedvencét a JUMBO-t. Megnéztük a kikötőt, a főutcán is sétáltunk, és ettünk is. A kikötő szép emlékeket idézett fel, márciusban ide érkeztünk az Afrika klubbal. Kicsi nosztalgiázás után, átgurultunk a régi kikötőbe, ahol az erőd található, melyet Velenceiek építették a XVI. században. Kastello del Molonak is hívják, védelmi funkcióját nem igazán töltötte be, mivel a kalózok állandó támadásai miatt, mindig javításra szorult.Kicsit feljebb található az Elefteriosz Venizelou téren a Morosini-kút az oroszlánfejekkel.És itt található még a Bembo-kút is, ami egy fej nélküli harcost ábrázol.Közvetlen mellette a török kút (Turkish Pumphouse).Agios Titos temploma is a közelben található, az építményt N. Fokasz császár építtette, aki felszabadította Krétát az arab megszállás alól, és ismét a bizánci birodalomhoz csatolta.

A kikötőben található még a Velenceiek által épített hajójavító üzemek, a boltíves mennyezetükkel.

Majd ebédeltünk az óvárosban, és irány Rethimno. Útközben nem messze Irakliontól, van egy kávézó és benzinkút. Na itt ittunk egy fredocapuccinót (hideg kávé óriási tejhabbal), és egy narancslét. Ültünkben csodáltuk a tengert, és az alattunk elterülő falucskát.Az Irén arcát nézve, gondolatolvasóba avanzsáltam, és kiderült szeretné megnézni a helyet. Már majdnem leértünk, de tanácstalanságunkat látva egy görög furgonos bőszen integetve és dudálva jelezte, hogy menjünk utána. Leérvén széles mosollyal az arcán üdvözölt (Ő árut vitt a partmenti boltokba).Elindultunk ismét, de találtunk egy templomot a város határától kb. 1 km-re.

Majd miután jól lefényképeztük, nekivágtunk a bő 50 km-nek Rethimnoig. Mielőtt elértük a fő közlekedési utat, láttunk a part mentén egy területet, ami nagy valószinüséggel turistaparadicsom lesz.