Motoroztunk

Mindig tudtuk, hogy Kréta az istenek szigete. Ma bizonyítékot is találtunk erre. Elöljáróban el szeretném mondani, a sziget déli oldala sokkal inkább autentikus. Ott még nem szaladt el a turistás ló (nem minden a turistákról szól). A görögök elöszeretettel látogatják, ezeket a partszakaszokat.

Plakias

Ammoudi

Rethimnotól 40 km-re négy partot látogattunk meg. Kivétel nélkül kellemes benyomást tettek ránk. Damnoni az első megálló, homokos apró kavicsos, másodikként Ammoudi, ahol ettünk is (a feeling tiszta hatvanas évek) egy régi lakókocsiból árulják a frissen készült ételeket.

Ugye hogy tiszta 60′-as évek

Schinaria, ahova csak lementünk nézelődni, végül Plakiasban fürdés. Jó hír a naturistáknak, hogy Damnoni és Ammoudi között van strandjuk. Illetve Plakiasban is.

Damnoni

Este egy pohár jóféle Krétai sör mellett megosztottuk görög barátunkkal a napi kolbászolásunkat.

Mondanom se kell, azonnal kerített egy térképet. Majd Ő megmutatja, hogy hová kell ellátogatni.

Nem csalódtunk! Souda falucska isteni beach, és finom ebéd a Taverna Galini Ellinasban. Itt a taverna vendégei részére ingyenes a napernyő és napágy!

Ezután Polyrizos 3 pici part, majd Preveli. Mielőtt azonban letértünk az aszfaltos útról, megnéztük a kolostort.

Preveli kolostor

Majd a földúton megtett kilométerek után megbeszéltük, hogy egyikünknek sincs “kedve” a visszaúthoz (a párom már a gyaloglást fontolgatta). A helyi kis boltban kérdésemre elmondták, hogy “csak” 2 km, és aszfalt útra érünk. Na de milyen kettő? Hát frissen elterített apró kavicsos. Az Irén innentől már nem csak fontolgatta a gyalogtúrát. Ő gyalog, én motoron küzdötte(m) le a távot.

Az utat ki így ki úgy tette meg

Agia Fotini előtt elértük mindketten az aszfaltos utat. Mondanom sem kell, leizzadtunk rendesen, ki ettől ki attól. A hazafelé vezető út kanyargós, de betonosan osontunk. Este a képek mutogatása közben Manoli barátunk mosolyogva hoz egy előre csomagolt sonkának látszó sonkát. Erre azért nem számítottunk. Teve sonka volt, de ez csak miután megkóstoltuk, árulta el. Így jársz mikor kétpofára zabálod az ajándék sonkát!

Látván döbbent arcodat, éktelen nevetésbe kezd.

MINDIG NÉZD MEG MIT ESZEL!

A történet komorabb része, a képen látható úriembert (Ő alapította egykoron a gyárat) családjával, a lakosságcsere áldozatává vált, ami 1923-ban volt. Mivel ebbe nem nyugodott bele, léggömbön menekült vissza, hőn szeretett hazájába. Ezt megerősíteni nem tudom, csak a Manoli elmondására hagyatkozhatom.

Teve sonka

A családi vállalkozás

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: