A rózsaszínű csoda, Elafonisi

Hajnalban a majdnem telihold fénye, és a nyitott ablakon át beáramló rozmaring illata ébresztett.

Gondoltam a mai napra megálmodott Elafonisi majd a visszaúton megnézendő 2000 éves olajfa jó kis csapatós út lesz.

Rethimnoból reggel 6-kor indultunk. Sok éves tapasztalatunk, hogy ha a reggeli órákban érünk le, akkor nincs tömeg sem az utakon, sem Elafonisin. Gyors kávé elvitelre, és már faltuk is az aszfaltot Hania felé. Kissamos előtt befordultunk a rózsaszín homokos Elafonisira vezető kis kanyargós hegyi útra. A topolia szurdokon kanyarog az út ami néhol egy autó szélességre szűkül. Amúgy itt rengeteg túristabusz is cipeli utasait (mi nem találkoztunk velük csak a visszaúton). Még mindig csodálatos a líbiai tenger hullámai által ostromolt part, ami állítólag a homok és a tenger által “megőrölt” kagylók elegyétől rózsaszín.

Tudjuk, ha a tömeges visszaindulást el akarjuk kerülni, akkor lassan neki lódulhatunk (mivel éppen kettő az óra).

Sebaj, van még néznivaló, mindjárt úgy 6 km-re Moni Chrisoskalitisas kolostor, ami tengerparti sziklákra épült, és 35 méteres magasságban van.

Műcsarnokként üzemel jelenleg, kinézete alapján pedig egy erődre hasonlít. Egy monda szerint Miasszonyunk amikor e helyre lépet, arannyá változott. Ezt azonban csak azok láthatják akik valóban hisznek istenben. Egy másik változat szerint, a patriarcha teremtette, hogy a török időkben segítse anyagilag a kolostort.

Érdekes látvány

Innen nagy lendületet vettünk, és meg sem álltunk Ano Vouvesig, ahol is a monda szerinti 2000 éves olajfa található. Mi áprilisban már voltunk, de úgy gondoltuk Vikinek is tetszene(Irén lánya). Ottjártunkkor a múzeum még nem volt nyitva, az akkor készült képeket most ez is kiegészíti.

A múzeum belülről

Az elmondások szerint 2000 éves

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: